Amúgy meg én kivittem anyámat és rohadt jól érezte magát.
Ültünk a klezmeren, söröztünk és nagyon büszke voltam rá.

Igazán szürreális élményben volt részem a szigeten.
Nefritkével félrészegen megmásztuk a Survival-t népszerűsítő akadálypályát, amit felvett az RTL Klub, mindezt a Való Világos Majka vezetésével.
Földből magasan kiálló farönkökön szaladgáltunk, Toldi Miklósként hatalmas oszlopokat emelgettünk, aranyhalat fogtunk ki egy tóból. Kötélhágcsón csimpaszkodtunk, ami nekem csak az első fogásig sikerült, utána lepottyantam a sárba. Mamacash röhögőgörcsöt kapott, így a képek elmosódtak.
Az alábbi ajándékokban részesültem:

felfújhatós Survival táskában

Survival esőkabát (nagyon menő)

Survival termosz (ez a legmenőbb)

Survival öngyújtó

Survival zseblámpa

Survival baseball sapka

Survival vízálló pénztárca

Bennnneeeeee leeeeeeesssszeeeeek a téééééévéééééébeeeeeeeeeeeen!!!

Amikor öt évvel ezelőtt az az 1-es villamos, amin ültem, levágta egy ember fejét, Apu azt mondta azért látok minden ilyen dolgot, mert nagyon sokat mozgok nagyon gyorsan, így több esemény ér, mint másokat. Sajtkukac és forgószél. Ezeket a szavakat használta.

A fej begurult a test alá, nem lehetett látni, hogy az áldozat fiatal-e vagy idős. Csak a nyelőcső. Csak az látszott.

Ma is tök békésen mentem le a Kálvin téri aluljáróba, örültem, hogy zsebemben a szigetjegy.
Nem akartam azt látni, amit.
Tíz perce szenvedett már a lány amikor odaértem, a barátja nyakába kapaszkodott, hófehér arccal kiáltozott, hörgött és fájt neki. A lábfejét beszippantotta a mozgólépcső. Párpercenként lehanyatlott a feje. Elájult. A fiú puszilgatta, simogatta, Nem lesz semmi baj. Nyugodj meg.

Mentők, tűzoltók sehol, annak ellenére, hogy azonnal kihívták őket, Metró ügyelet is csak a mesében létezik. A jegyárusító néni kéztördelve szaladgált fel-alá, egy technikus fiú pedig nyugodt hangon magyarázta mi történt.
"Megbillent az egyik lépcső, s ilyenkor automatkusan megáll a szerkezet, azért, hogy elkerüljék az ilyen végtag-becsípődéseket. Őt meg éppen emiatt nem tudják most kiszabadítani."

A kis tömeg, a vásárcsarnokba igyekvő idős nénik szakavatott hozzászólásokkal segítették a drámát.
"Az a rohadék BKV az tehet mindenről."
"Kislányom, ne húzd ki a lábod, semmiképpen, mert annyira fog vérezni, hogy elvérzel és meghalsz."

Húszpercnyi tragédia után egy nagypajszeros karbantartó szétfeszítette a lépcső kampós fém füleit, s a lány kiszabadult. Vér sehol, hiába jósolt a jószándékú öreg hölgy, csak roncsolt, dagadt ujjak.

Sem a mentő, sem a tűzoltó nem érkezett meg addigra, csak a nézelődők között ájult el egy asszony és BKV-soknak kellett a bámészkodók ócsárlását hallgatni. A pajszeros embert, a szabadítót még meg is ütötte egy harcos nénike. Le Bon tudott valamit. Az biztos.

De én nem akarok ilyeneket látni.

Még mindig felzaklatva, örömködve, szomorkodva, nem értve és mosolyogva, bánkódva, gonoszkodva, bántva és megbántódva, sajnálva és örülve, remélve és leírva, szeretve és gyűlölve, akarva és akaratlan, kavargó lélekkel, hangulatváltozással, ösztönlényként, boldogságban.

Oda lemegyek a délre.
Napsüti.
Az kell.

Furcsa, ha az ember halála után közölnek egy interjút. Vajon miért nem akkor, amikor még él? Akkor kevésbé érdekes? Vagy egyszerűen szar kérdéseket tett fel az újságíró, ezért porosodott a polcon az írás az esztéta halálát megelőzően?
Nem tudom.

Problémákról beszél az esztéta, s az enyémekre ismerek.
Hogy nem tudom hárítani, amit kellene.
Hogy nem tudok felemelkedni dolgokon.
Hogy akkor is érdekel a vélemény, ha nem kéne.
Hogy érdekelnek az emberek. Mi van veletek?
Hogy nem tudok elegáns lenni és azt mondani: na neeee.


Szerencsémre van valaki, aki arcul csap a szeretetével, helyreráz és azt mondja:
Hagyd. Nem érdemes. Hagyd ezt abba. Szálj ki az álomvilágodból és érezd a valóságot. ÉLD ÁT, AZT AMI VAN. TISZTA SZÍVBŐL!


Egy végkép betört állat hátán egy végkép betört állat lovagol.
Betörtük egymást és ez így van jól.

Csukd be a szemed, simulj, érezd az illatot és ami ott van belül.
Csak ez számít.
Semmi más.

Újra támad a köd, kardsuhintással visszaverem, akkor látom csak: levegőbe sújt a szablya.
Visszavonulok.

Szeretem a sárgadinnyét.
Nyaminyami.

Milyen sokat számít az az egy betű. Galadriel kontra Galadreal.

Rákeresve a google keresőn nevemre, rá kellett ébrednem, nem erőtől duzzadó tünde úrnő vagyok, hanem egyszerűen négy gyermekes tengerimalac egy amerikai tenyésztő oldaláról.

Hagyján, hogy néhány szórakozóhelyen nem akarnak beengedni, hogy a cigivásárlásnál elkérik a személyimet, mert nem hiszik, hogy elmúltam már 18, hagyján, hogy az ötéves egyetemi kosárbajnokságbeli pályafutásom során többször közölték az edzővel, rám mutogatva, hogy középiskolások nem játszhatnak az egyetemisták között, na de a boltban az eladó is aszondja, Kislányom, nem fogsz megfázni ebben a vékonyka pólóban? Anyukád nem ad rád melegebb holmit?.
Na ez, ez már tényleg túlzás.

FELNŐTT VAGYOK.
asszem.
vagy mi van?
aszondod kisgyerek?
meglehet.
igazad van.

mumus=pingpongütő.
ééééééééééérted...

Tegnap csajbuli, bolgár kajákkal.
A kis csapat: mesterszakács és jósnő Mc, a két lelkes maximál programon kattingató fotográfus: Torokszofi,Nefritfuvola, s jómagam .


Rengeteg dolgot írtam egy papírra, jegyzeteltem, hogy ma megoszthassam Veletek e csodálatos estének az élményét, de sajnos csak foszlányokat tudok idézni jegyzetemből:
"Ez a gorna banya (citromos bolgár ásványvíz) amúgy is ilyen isteni?"
"Hmmm de finom ez a buggyantott tojás."
"Galadreal pont olyan, mint Gina Lollobrigida."
"Mi a különbség vérpénisz és húspénisz között?"


Az amszterdami kutatóintézeti állás úgy tűnik jó úton halad.
Így néz ki szocprof galadreal festett hajjal:

Elolvasva az előző posztomat most már teljesen biztos, hogy nem vagyok normális.
Ne hara.

Túl kell élni a hétköznapokat.
Úgy kell megélni, mintha mindegyik nyaralás, hétvége, csokispuding vagy csúszdapark lenne.
Naivitás?
Túlzott elvárás?


Iktassuk ki a hétköznapokat.
Nem kellenek.
Fúj.

Nefritke, gyűlölöm, hogy nem vagy.

Hazajöttem.
Az alábbi tanulságokat szeretném Veletek megosztani az elmúlt balatoni hét tapasztalataiból, amikor Galádka néniként (ez tökolyan, mint a Kalánka néni a csippcsuppcsodákból) és Vakond bácsiként a kilencévesek tábori nevelőjeként funkcionáltunk a Balatonon:

A csendespihenő hasznos és izgalmas dolog.

Húsz kilencévesből kettőnek nem váltak el a szülei.

A kilencévesek anyukái maximum harmincévesek, inkább csak huszonöt, úgyhogy nagyon lemaradtam valamiről.

A kilencévesek második apukája a mamáknál is fiatalabb, huszonnégy éves átlagban.

Soha nem szabad megkérdezni az angyalarcú Mojzes Benjáminkát, hogy jaj, apukádnak is biztos ilyen szép neve van, őt hogy hívják?, mert sajnos tuti, hogy azt válaszolja, Kovács Károly, és aztán nem győzöl majd felváltva pironkodni, és visszafojtani a vihogást.

Hamupipőke, Hófehérke, Piroska és a többi szörnyeteg gyűlöletes dolog tud lenni, és a nyúlós fejhangon visított Naaaaa, meséld már tovább... mondat csak így, olvasva tűnik viccesnek.

A lányok énekesnők, vagy fodrászok, a fiúk bekem-ek akarnak lenni. Az én időmben détárilajosok akartak lenni, úgyhogy ebben nincs sok változás. Najó, azért bekemnek legalább nincs bundeszliga frizurája.

De nem csak kilencévesek voltak a táborban, voltak nagyobbak is, egészen 18 éves korig. Volt egy párocska, a nyolcadikos, feketére sminkelt, a mi időnkben gruftinak, ma marilynmansonosnak hívott K. és barátja, a harmadikos (vagyis most már tizenegyedikesnek mondott) Gy.
Tekervényes, mélyre ható, nyalakodós, nyúlkálós taperolásokaikat érdeklődéssel figyelte a tábor közönsége, főleg a kilencéveseim számára jelentett igazi csemegét a produkció. Még szerencse, hogy éjszaka a tizenhárom és tizenhat éves ifjú pár zárt ajtók mögött folytatta?

Nagyon izgatott vagyok, másfél óra múlva indulok.
A célállomás a mosolygás.

Felszállt a szürke köd, tudom, hogy tökhamar, ezért el is döntöttem, jelentkezem Moszatka Hogyan ingadozzunk hangulataink között végletesen tanfolyamára tanárnak, mitöbb, professzornak, sőt levezénylem én ezt a fránya tanfolyamot egyszemélyben, kitanítom a következő nemzedék hangulatingadozóit, örökké megszűntetem mindenkiben a kiegyensúlyozottságot!!

ÜVÖLTS, SÍRJ, NEVESS, GYŰLÖLJ, ÖLELJ, TASZÍTS!
SZERESS!!!!!

Mindenki legyen gejzír.



Szabadságolás.
Csomagolás.
Fürdőruha.
Fogkefe.
Szív.


De azért reggel még hallgassatok meg, az unalom lesz a téma.

Szürke köd van a szemem előtt. Na nem a műkörömragasztós eset miatt (sztorit lásd alább), hanem egyszerűen leereszkedett.
bizonyos helyeken teljesen áttör a fény, de néha rohadtul kell erőlködnöm, hogy megpillantsam és ne hagyjam, hogy beterítsen a szürkeség. ahogy a neverendingstory-ban a Semmi megszállta a mesevilágot.


Szerelmes voltam Atreyu-ba, csak azt gondoltam idős hozzám. Igen, ez a helyes kópé volt az idős faszi. Van ilyen.

Ki kellene találnom hogy hívják a hercegnőt és elrepülni a sárkánykutya Falkor hátán.

Most látom csak hogy hasonlít rám!

Barack kutya hazatért. D. barátnőmet az imént értesítették, hogy a jászberényi úton tanyázik egy gyárudvarban!!


Örömmámor.
Semmi más.

Jó sok balesetem volt.

Gimiben például feljött E., ragasszam fel műkarmait. Nem tudom mennyire ismeri egy átlag blog-olvasó a műkarom ragasztás házi procedúráját, de igencsak félelmetes dolog. Pillanatragasztó-szerű anyagot csöppentesz a műanyag karomra, rányomod a körömre, vigyázva, hogy ne maradjon alatta levegő, mert ha marad, berohad és lerohasztja a körmöt.

Szóval egyik kezemben egy hüvelykujj köröm - mármint a műanyag, másikban a cseppentő.
Cseppentek a karomra, ami íves, kemény műanyag lévén, a csepp súlyától megbillen és a ragasztócseppet libikóka-módra felreppenti a magasba.
éppen bele a szemem közepébe.

Nem hazudok.

A szememen aztán jó ragasztó módjára megszilárdul, a könnycsatorna pedig aktív termelésbe kezd.
Galádka eképpen zokog és közben visítva röhög, hogy lehet ilyen béna.

Galádka-mama szintén visít, de inkább a rémülettől, hogy Galádka szeme világa odavan.

Villamosba vágja magát Galádka nepszemüvegesen és Galádka-mama izgatottan, egészen a kórházig zötykölődnek. Ott aztán az szemészet-ügyeleten üldögélnek, üldögélnek szótalan, nővérkék, orvosok le sem szarják a csendes szellemcsaládot.
Aztán Galádka-mama nem bírja a szótalanságot - amúgy sem kenyere a csönd - s odaszól a nővérkének: Kislányom szemében műkörömpillanatragasztó van.

Húú de micsoda sürgés-forgás lett Galádka körül. Szép új zöld ruhába öltöztetik, fejét satuszerű műszerbe szorítják.
Nyissa ki! - harsog a szemész, Galádka tágra nyit, s nézi, nézi a szikét, ami szeméhez közelg.

Szemről ragasztó lekapar, szem beköt, Galádka szipog.

És soha nem feledi a szeméhez közelítő tőrt, s az orvos hangját: Tágra nyissa!

Tegnap majdnem megöltem Galádkát, de aztán úgy döntöttem mégsem.


Köszönöm a lelkisegélyt vasárnap hajnalban.


Boldogság a nevem.

Rohadt nehéz lesz, de sokkal jobb így. Megkönnyebbülés és rettegés.
Most látom először rövidke blogger-életemben, hogy mennyire abszurd dolog a naplóírás. Soha nem írtam naplót, s most itt ülök egyedül és olyan szívesen kiírnám az egészet. De a szarság bennem marad, ez a rohadék blog nem segít.

HALLLÓ, DE HÁT EZÉRT VAGY GALÁDRÍL, EZÉRT VAGY, HOGY SEGÍTS NEKEM, HOGY LÁTTASD KÍVÜLRŐL EZT A SZERENCSÉTLENT, AKI VAGYOK. NEM TEHETED MEG, HOGY ELLENÁLLSZ ÉS MINDEN SOROMNÁL RÁMSZÓLSZ, NEM, EZT NE ÍRD LE.

Rohadt szemét vagy Galád.
Itt ülök, magammal levelezem és üvöltözök.

Választottam volna inkább az Ötödik Sally nevet.

döntés.

Rémes dolog történt. Most írt D. baránőm, hogy Barack nevű kutyája elveszett. Csütörtök reggel kisurrant a kapun kőbányai házukból, ráadásul nyakörv nélkül és azóta nincs meg.

Az a legborzasztóbb, hogy Barackot menhelyől hoztuk és iszonyú arra gondolni, hogy újra ott köthet ki. Nézd milyen aranyos volt: gyerekkori képei itt és itt.

Van olyan TV vagy rádió-műsor, ahol be lehet az ilyesmit mondatni? Tudom, hogy régebben bemondták, de egy ideje már nem hallottam sehol.
Segítsetek.

Érezted már, hogy filmben vagy?

Toscana volt az úticél, Siena-ban a Palio.
Siena-ban minden kerületet egy állat jelképez. Csiga-kerület, harcsaszerűhal-kerület, sárkány-kerület, lúd-kerület, unikornis-kerület, s így tovább. A Palio egy lovasverseny Siena főterén, ahol a kerületek lovasai mérik össze tudásukat. Vérre megy.


A harcsaszerűhal-kerület lobogója:

Az is kiderült, hogy csiga-kerületi csaj csak csiga-kerületi fiúhoz mehet hozzá, egy lúd-kerületi nem zavarhat a képbe. De még sárkányos sem. Pláne egy unikornis.


A. akiért azóta ölnek a moszkvai fotóügynökségek, még a Cartier-Besson is elismeréssel nyilatkozott a portfóliójáról, úgy vezetett, hogy mindig majdnem hánytam.
Egyetlen kazettát vittünk a tíznapos útra, amire valamelyik elmebeteg barátom két számot vett fel, a Tyereskova Kriszta Illatos a pinám refrénű dalát (Születési hibáááám, hogy illatos a pinááám), a másik pedig a Khaledtől az Aicha volt, azóta kívülről akármikor akármelyiket.
Száguldott a böhöm nagy autó, rendőrök sehol, mert augusztusban szabadságra mentek, nomád élet és szabadság.

Tegnap együtt voltunk. O., A., K. és én.

Vegyék kezükbe a pattogatott kukoricát és a kólát.
Folytatódik a film.

"Akkor azért volt ilyen paraszt az utóbbi időben."
"Ja, hát ezért. De akkor minek jött be megtartani az órákat? Maradt volna otthon. Vagy a kórházban."
"Én nem bocsátok meg neki."



Hallgatom amit a két csaj beszél. Mögöttem állnak, nézzük a faliújságot.
Én szótlan vagyok. Lüktet a fejemben a hír: Elhunyt Balassa Péter esztéta.


A falon újságkivágások a Hírről és az esztétika szak vezetőjének nekrológja.

Nem ismerem. Engem nem tanított.

Képzeletbeli baseball ütőm egyenként roppantja szét a lányok koponyáját.

A vallomások napja.
Imádom, hogy Vadjutka pisilős és orrtúró gumibabákat gyűjt.
Ereklyeként őrzöm a britnis kulcstartót. Meg a zsiráfos képet. Meg a csodaszép kék kínai mesesálat.

Régebben még valahol a gyomron táján aprócska kézigránát robbanásaként éltem meg, amikor új ismerőseim egy idő után zavartan, lesütött szemmel, vagy éppen túláradó lelkesedéssel, széles mosollyal, esetleg megdöbbenéssel közölték: "Húú hát igazából eleinte azt gondoltam hülye picsa vagy, de rájöttem mégsem..."
Már egy ideje nem zavar.

O. például azzal érvelt, amikor elsőben megjelentem az antropológia tanszéken pirosra festett hajjal, citromsárga pólóban, akkor felfordult a gyomra (nem tudta, hogy a szigeten kipróbáltam a krepp-papíros hajfestést viccből, csak éppen hónapokig nem jött ki), Goren le sem merte írni a hülyeszőkepicsát, valaki más pedig az imént jegyezte meg, nem érti a csillogós hajpántomat.
Pedig egyszerű: királylány vagyok.


Szeressük egymást gyerekek. - mondta a nagyszemű macska a szovjet rajzfilm végén.
A megélhetési picsákat is.

Ugyanazt szeretitek bennem, amit elsőre utáltatok.

Csak ne lennének illatok.

Kelj ki az ágyból.
Nem megy.
Ébredj.

Amikor K-val a Szódakert felé tartottunk, még éreztem is valami meghatározhatatlan gyomorgörcsöt.
Amikor kijöttünk már tudtam, hogy mi volt az oka.

Nem.
Ezt nem akartam.
Nem.

Az adás P. szerint jóindulattal egy hármast kaphat csak. Voltak benne vicces részek, de amikor a mai témára rátértünk, kicsit lelassult az egész, én leblokkoltam. bár sokat készültem, kevéssé tudtam a nyolcvanas évek alter kultzenéihez érdemben hozzátenni.

"Azért durvák és kegyetlenek, mert rettegnek, hogy buzik lesznek. Egyiknek se volt apja. Vitatják ezt a tudósok, de mindenképpen egy jó munkahipotézis." - mondta Gy. humorista, zsidóság-történet tanár, hivatásos jófej, igazi jófej és dalszövegíró a fasisztákról.

Sommás, az tuti.

Tisztelettel kérem a liftben púzókat, legyenek tekintettel az utánuk következőkre.
Ma beszálltam Lágymányoson a liftbe, ahonnan lesütött pillantással kislisszolt egy fiú (nem láttam ugyan, de piros volt a tenyere), én beléptem a szűkös térbe és megcsapott a megfoghatatlan, hogy stílszerű legyek, a megemészthetetlen, a feldolgozhatatlan..
Igazán kínos volt, ugyanis minden emeleten megállt a fülke, az emberek csak jöttek és megrovó pillantásokkal illettek.

DE HÁT KÉREM! NEM ÉN VOLTAM! NEM!

Most hogy felidéztem újra a történetet, az is eszembe ötlött, lehet hogy a kémia tanszék laboratóriumi közege a bűnös az egészért.


Létezik púz szagú kemikália??

Ahelyett, hogy édesen alunnék, a Komár László Mambo No. 5 című Lou Bega koppintásának dalszövegét keresem - hiába - a neten.

Csak ezt a holnapi adást éljem túl.

Boldog szülinapot Nefritke!!

Gyanútlanul bekapcsolom a tv-t, kapcsolgatok, s meglátom, hogy az egyik csatorna, ami eddig fix-tv volt, átváltozott Anettka csatornára.
Ül egy fotelben, hallom a hangját, látom ahogy beszél és gondolkodom. Nem egyezik a kép és a hang. Vagy az van, hogy beszél valamiről, de a szinkron teljesen más, vagy egy kb. félperces csúszás van a kép és a hang között. És ráadásul a hang jön előbb valami miatt, már amennyit az artikulációból kiveszek (van neki?).

Akarjátok, hogy tudósítsak??
Na jóóóó.

(olvas egy blikk vagy mainap-szerű újságból, csábosan tekint rám) Jééé, szerdától hidegfront lesz és front. Vigyázzanak a po-po-pollen allergiára, főleg a libatop veszélyes. (felnéz) Tudják Önök, mi az a libatop? hihihihihi. Libatop. (ruházat: okkersárga és élénklila műbőr, mellnél kötős body, lábát felhúzza, úgyhogy látom: a nadrág kiment a fejéből) De lássuk a horoszkópokat. A fosok (felnéz, kedvesen nevet) azt mondtam Kos-ok...



Libatop:

Anettkáról nem rakok képet.

Aludjatok reggelente.

kissé instabil vagyok mostanában.
bőgök mindig.
brutál.

Már régóta el szerettem volna mesélni, hogy miféle expanderrel játszadozom mostanában. Gyengébb idegzetűek kedvéért (amilyen amúgy magam is volnék) nem teszem ide a képet, csak belinkelem alább, mert az Etele is csak hosszas rábeszélés után fotózta le nekem a DOLGOT, amiből arra következtetek, hogy tényleg durva.
Bár én megszerettem.

Újra és újra feltűnnek a munkahelyemen efféle dolgok, például hangosan ám tisztán, nem hamisan daloló pocok, autógumi-szett, vízben növekedő csontváz, karácsonyi jéghokicsocsóasztal, Shell benzin tartály, szörf, mindenféle kutya, mindenféle kisgyerek, éneklő hóember, zenélő Superman-telefon és önfeledten nótázó munkatársak.

De a DOLOG forradalmi, eddig még semmi nem volt ilyen elborzasztó hatással a mi kis kolóniánkra. pedig Ő már a második példány kategóriájában, csak az elsőben nem férgek voltak, hanem szemek és abban nem is volt vér.
No de inkább nem csapok a dolgok közepébe, leírom pontosan, hogy mire számítsatok.
Műanyag (bélre hajazó) gömbölyű tömlőben aprócska fehér műanyag férgek úszkálnak pirosas (vérre hajazó) lében. A fogása esküszöm, hogy kellemes, aki meg meri fogni, az tényleg örömmel gyúrogatja, morzsolgatja, cuppogtatja, dörzsölgeti, dudorítja, nézegeti, undorodik, csudálkozik, öklendezik.
(hatásszünet)

Kezemben tartom Őt. Nézzétek. Lássatok.
És ha így megnyomod, kidudorodik.

Korán kelés. De nagyon.
Úgy tűnik az sms-para végigkíséri az életünket. Akkor az én telefonom csipogott és nem nekem szólt.
Tegnap én basztam el. Én írtam, mintha.
Pedig nem.
Sajnálom!