Galadreal

Brutal tünde

péntek, október 31

Boldog születésnapot az én drága, imádott, egyetlen nővérkémnek!

Prozacot, Viagrát és fogyasztószereket reklámozó spamet kaptam.
Jajaj.

csütörtök, október 30

Összefutottam azzal a fiúval, akinek a Feco mutatott be három évvel ezelőtt. Az a fiú most már lány és már nem csendes és visszahúzódó, hanem harsány és jókedvű. Persze, hogy a genderkonferencián futottunk össze.

Egy véletlen folytán az utóbbi pár napban én is hormonális változáson megyek keresztül, zokogok és gurgulázva nevetek, szomorkodom és minden kisgyereknek meg akarom simogatni a pociját. Az agyam extrém női, ez már kiderült a híres, kapcsolatalakító tesztből, s tulajdonképpen vicces, hogy most már a hormonjaim is a nőség felső határát súrolják. Lehet valaki jó értelemben extrém módon nő?
Most kicsit úgy érzem nem.

kedd, október 28

A szakdolgozatom a kötőnél. Én vagyok azon kevesek egyike, akik elmondhatják: a konzulensem a kedvenc íróm fia. A sokismeretes egyenlet megoldásában annyit segítek, hogy a kedvenc íróm néha piszkoslábkörmű gazfickónak nevezte a konzulensemet. aki akkor még pici volt. pici konzulens.


Tegnap este a négyeshatoson éppen annál a résznél tartottam a Kafka kötetben, amikor Gregor féreg a kanapé alá bújik, alig fér el, nehezen kap levegőt, de állja a megpróbáltatásokat, mert meg akarja kímélni az anyját önnön tasztító látványától. közben már le is szálltam és hirtelen megszűnt a közvilágítás, teljesen sötét lett, félelmetesen és akkor rájöttem, hogy inkább többet nem fekszem le, mert ez egy jel és holnapra én is kitinpáncélos leszek.
Jóéjszakát?

csütörtök, október 23

Önismereti hangulatingadozó csoport indul.
A foglalkozások programja: nevetés, sírás, kiabálás, ölelkezés, harapás, csók, magány, szociofóbia, szeretet, gyűlölet, boldogság és apátia.
Célok: felülvizsgálat, beismerés, tagadás, gondolkozás.
Üdvözöllek a csoportban?

kedd, október 21

Vadalma vagyok és vigyorgok.
Lehet, hogy ilyenkor a bloggolás értelmét veszti?
Amikor szarul vagyok iszonyatosan jó, hogy Galádka létezik, de most valahogy távkapcsolatként gondolok rám.


Ráadásul olyan címekről kapok levelet, hogy borozgatokmostanaban@freemail.hu meg gecifaszfaszomgeci@freemail.hu.
És mindegyikre készségesen válaszolok.

vasárnap, október 19

B. és O. és L. és D. és O. és G.
vagyok.
Csupa nagybetűvel.

csütörtök, október 16

Amikor indultam, hogy a VattaC-vel találkozzam, az utcán felrobbant mellettem egy autó, vagyis kigyulladt, amikor indítózott a vezető. Kirohant a szemközti irodaházból a portás és egy piros tűzoltókészülékkel oltani kezdte az autót. Minden tiszta hab volt és az anyósülésen ülő nő nagyon sírt.
A kutya most az ölembe ült alig érem el a billentyűzetet, azt kiabálja, hogy ő is akar gépelni. Füles, mondtam már, hogy csak utánam kerülhetsz sorra.
Vajon mit akarhat írni? Hogy kajátkajátkaját, vagy simogatástsimogatást lécci. Ha belegondolok, tulajdonképpen hasonlóak az igényeink.

És ma láttam egy rolleres öreg nénit.

szerda, október 15

J. barátnője coitus interruptussal vagyis megszakításos közösüléssel vagyis hatvannál kiszállással (juuuuj ez undorító!!) éli életét, de legutóbb csak a coitus jött össze, az interruptus nem.
ezért bevett egy - a fiók alján talált egy évek óta lejárt Postinort (ha valaki már nem emlékezne: spontán vetélést okozó esemény utáni), mert úgy találta az ilyesmi nem tud lejárni és tulajdonképpen azóta, egy bő hete folyamatosan spontán vetél.

De.
Az ilyesmi le tud járni.


ÉLJEN A COITUS!!

kedd, október 14

Ma minden emberrel összevesztem, akivel találkoztam, Yamát kivéve. Yama egy rendkívül rossz egészségi állapotban lévő Fedél Nélkül árus, akivel rítusszerű találkozásaink vannak. Ma rosszabbul nézett ki, mint máskor, az arcát valami csúnya fertőzés gennyes kelésekkel ütötte ki. A mai találkozó is ugyanúgy zajlott, mint mindig. Mindketten ismerjük a forgatókönyvet.
- Mennyi az idő? - mindig ezt kérdezi először.
- Háromnegyed 11. - mondom és becsukom a könyvem, mert mindig tudom, hogy Yama fontosabb.
- Jó, mert akkor negyed óra múlva leszek 40 éves. - nem mindig negyvenet mond, legutóbb például harmincötöt. - Nem akarsz venni egy Fedél Nélkülit? - ezt rögtön a szülinapinfó után közli, semleges hangszínnel, szánalmat remélve. Én mindig csak ilyenkor kezdek el kotorászni a táskámban, mert a forgatókönyv úgy kívánja, várjak. Badarság lenne a kérdés nélküli reakció. Előkotrok százötvenet, a kezébe nyomom.

A forgatókönyvben itt következik a második szín, hosszúsága az együtt eltöltött megállók száma szerint változik, de mindig ugyanolyan színes és szívfacsaró.
- A Yama. Délkatoni kínai név, azt jelenti megszelídíthetetlen tigris. Tigris kungfut tanultam Japánban.
- Megszelídíthetetlen vagy?
- Az ám. ... Tudsz gyorsan írni? Mert akkor lediktálok egy sort
- és már mondja is. "Ez az út az életbe visz, s a halálon keresztül vezet." - hunyorogva néz rám és ömlik belőle a szó:. "Már megjelent egy kötetem, a Tunyogi rock band meg is zenésítette az egyik versemet. A Tunyogival együtt voltunk Kamcsatkában a francia légióval kiképzésen. Kemény volt. Az segített a másiknak, aki túlélte. Szeretik a verseimet, a tizennyolcadik kerületi rendőrkapitány egy ezresért megvett tőlem egy versszakot. Mert tudja, hogy én meg merem mondani az igazságot. Hogy milyen sötét világ ez. ... Itt csöndben vagyunk. Mindketten. Majd folytatja.
Az első kötetem húszezer példányban kelt el, a másik pénteken kerül a boltokba, ezerkettőszáznegyvennyolc forintba kerül. Tőlem is meg lehet venni. Minden kötetem negyven verszakból áll, s a negyvenedik mindig negyven sor" Görbe ujjaival mutatja a négyet, koszos a keze, de mégis valahogy finom. Választékosan beszél és szép sorokat szaval.

Ha találkoztok, beszélgessetek Yamával.
Velem is beszélgessetek. Csak ma voltam veszekedős.
Holnap már nem leszek.

hétfő, október 13

Az a tény, hogy sebesre rágtam a kezemet, az azt jelenti baj van?
Pszichológusok.
Itt.
Galád.
Beszél.

Kicsit furcsán sikerült a hétvége.
És ma megint háromnegyed hatkor keltem.

A paradicsom az zöldség vagy gyümölcs?
A dinnyét kerek vagy szögletes alakban lékelik?
A picsa az a pina vagy a segg?

szombat, október 11

Ebben a mesében is a legkisebb kis szerencsétlen köcsög nyerte el a csajt.
A bátyjai tök leleményesen kitalálták hogyan lehetne arról a távoli kis szigetről az aranyalmát áthozni a csaj apjának (aki persze tök anyagias. vajon miért csak az aranyalmáért cserébe adja a csajszit??), de aztán külső erők miatt szegények hoppon maradtak és a kis töketlent meg mindenféle szerencse hozzásegítette az almához.

Na jó, mondjuk a csaj őt szerette és akkor talán létezik az igaz szerelem, de miért kell ilyen kamu, nyálas sztoriba ágyazni?

Máskor nem nézek szombati matinét, mert csak felidegesítem magam.
Pedig úgy szeretem a rajzfilmeket.

péntek, október 10

Repülőtérről buliba, igazi sztárként, lakkcipő és szempillaspirál. Leülsz és írsz, mindegy, hogy mit, csak ömlenek a szavak, mert az érzések már összerakták az ujjaidban, nem is kell odanézned, magától gépel, illatokat, hangokat és fényeket ír le, emlékeket, mozdulatokat. Gyűlöletes kompozíció, gennyes simulás. Kitörés, lázadás, üvöltés, hányás, akarás, önzés, törtetés.


Kusza gondolatok és minduntalan feltörő akarás.

Virtuális barátnémnek, VattaC-nek szeplős, vörös északi istent ígértem ajándékba, húsvér faszi formájában. Figyeld, VattaC, mert azt mondta hamarosan feltűnik az életedben! S mivel a küllem nem számít, ha nem simul a képe a megadott paraméterekhez, azért tudd, hogy ő az, akit postán rendeltél.
Tőlem.

Felhők fölött rámnézett egy angyal és azt mondta szeret. Kicsit nyálas volt a helyzet, éppen akkor hozták a paradicsomlevet és a kisüveges unikumot, de sietve válaszoltam: én is Téged.

Jó volt szeretni a giccset.
Jó volt szeretni.
Jó szeretni.
Jó.

kedd, október 7

Leguggoltam a parkban, zsebembe nyultam, kihuztam a mogyorot, kinyujtottam a kezem es vartam. negy mokus rohant hozzam, korbeugraltak es megszagolgattak. bemutatkoztunk egymasnak, en atnyujtottam a mogyorot, ok elfogadtak, majd odebbaltak.
Nyugalom. Mondom en. Semmi mas. Csak nyugalom.

Olyan, mint ha kafkai atvaltozasban lennek, csak nem undorito pajorra valtam, csak megismertem a nyugodt eletet.


Csend van es mokusok.

Gyertek eszakra.

szombat, október 4

Furcsa ez a finn kaja. Ugy kihanytam a noverek kolbasza levest es az itteni bogyobol keszult turos edesseget, hogy a laba sem erte e foldet.

péntek, október 3

Hat itt nincs is hideg, sut a napocska, nyuszik setalnak az ablak alatt. Az emberek nyugodtak, nem porognek, es kevesen vannak, az autok nem dudalnak, es mindenhol rengeteg zold.
A tengerparton fabol eszkabalt asztalkak vannak, ahol az asszonyok a vizbe martjak a szonyeget, termeszetes szappannal atsuroljak, kiteritik, hazamennek es masnap a szaraz, finom, tengerillatu szottest hazaviszik a lakasba. Es nem lopjak el? - kerdem. Ugyan. Itt? Itt senki sem lop.

En is nyugodt ember vagyok.
Renszarvast akarok latni.

csütörtök, október 2

A karácsonyi OTTO katalógus díjnyertes terméke a kilencszázkilencven forintos műanyag, a karját fenyegetően feltartó diétás malac.
A termék leírása: A fogyókúrázók lelkiismerete. Ha kinyitja a hűtőszekrény ajtaját, a fényérzékelő malac hangos röfögéssel figyelmezteti Önt a diéta betartására.

Bazmeg. Bazmeg. Bazmeg. Bazmeg.
Röff.

Meleg pulóver, meleg zokni, harisnya, sálsapka, télikabát, laposüvegben dugibeherovka.

szerda, október 1

Ma hajnalban, amikor beértem a Kultiba és intravénás kávét rendeltem a pultnál, szóbaelegyedett velem két szétütött csávó és a következő történetet adták elő:

"Ugyanígy, mint most, reggel megyek hazafelé, felszállok a trolira, megállok a troli elejében, előkapok egy felbontatlan zacskót. Bemutatkozom, P. Tibor vagyok és most bárki aki szeretné, kipróbálhatja a kokaint. Na kinek húzhatok egy csíkot? Van nálam telefonkártya, úgyhogy nem kell hozzá semmi."

Aztán vitát nyitottak, hogy bevegyenek e még egy xanax-ot, vagy felezzenek el egyet, vagy inkább toljanak még egy gramm kókot. Aztán inkább redbullbort ittak (fúúúúj.).

Hát nekem ilyen egy átlagos szerda reggelem 7 óra tájban.



A narancsszín tűzoltókabátom ujjában egy félcentis férfikörmöt találtam.
Mire nem jó a használt ruha?! Most gondolkodhatom életem végéig, hogy vajon minek tette el a derék bajor, Hans Gross (címke a mellén) a körmét, miután lerágta (cakkos szélből következtetve) és hogy a körömdarabka hogyan bírta ki az országokon keresztül tartó szállítást és a többszöri mosást, vasalást, miért várta meg hogy egy szerdai reggelen, gyanútlanul a zsebembe nyúlva kezembe akadjon. Asszem ennek jelentése van. De vajon mi lehet?
Hans az életem részesévé vált. Bennem él.