ma meggyilkolták a bal hátsó hetedik fogamat. éles szerszámmal kioltották az életet belőle. már csak egy váz, lélek nélküli szomorúan tátongó üres csonthalmaz.

kanadából valaki "karatézó kobra" szintagmára keresve talált rá a blogomra.
az utóbbi időszak leggyakoribb keresőszava a "valóvilág sziszi", valamint a "doktor domina" volt. átlagosan ötven-hatvanan olvassák a blogot, a napi PI 80-100 körüli. legtöbben a boritól jönnek, az összes olvasó 43 százaléka vissza is tér. a firefox csak 25 százalékban képviselteti magát a böngészők között, a magyarok mellett a britek és a németek vannak legtöbben. ami viszont nagyon fura, hogy az olvasók 18 százaléka több mint egy órát marad.

megkaptam a kiadótól az Abby Lee szexbloggercsaj könyvét, ami harminc oldal után legkevésbé sem érdekes. az viszont igen, hogy amikor a metrón olvastam, a mellettem ülő, anorák kezeslábasba bugyolált, hároméves kisfiú a combomra könyökölt, belebámult a könyvbe, és egészen kicsi mutatóujjával halál pontosan rámutatott a "farkadat" kifejezésre, majd megkérdezte, mi az.

elrántottam a kötetet, könyökkel élesen oldalba vágtam a mellettem szendergő építőmunkást, majd azt feleltem, könyv.

megszólal a tűzriasztó, víjjog, harsog, kellemetlen. legtöbben fel sem néznek, a kicsivel közelebb ülőt kérdezik, mi az. a kicsivel közelebb ülő éppen metált hallgat akkora erővel, hogy még a földöntúli víjjogás sem jön át rajta. egyvalaki tápászkodik fel, végre legalább történik valami, mormogja és pontosan négy lépést tesz asztalától a hang irányába. aztán meggondolja magát, hátrál, újra leül és többet még egyszer nem néz fel. ritkán történik dolog, ami miatt érdemes.

hace una semana.

na tessék. amikor éppenhogy elhatározom, hogy én aztán nagyon tudatos életet élek blablablabalanagyszavakblablabla, akkor nyerek a véletlenek és kiszámíthatatlanságok játékán 1127 forintot, ráadásul nem is a tudatosan, családi évszámok alapján választott számokkal, hanem a csukott szemmel, találomra ikszelgetett nyolcassal és harmincnégyessel. ráadásul irtózom a páros számoktól, nincsen semmi értelmük.

a háromnapos túrógombócon a háromnapos tejföl kecsesen megszáradt, úgyhogy nyakon zúdítottam egy ötnapja lejárt barackjoghurttal és készen lett a finom munkahelyi reggeli.

hét óra múlt, élesek a színek, hangosak a zajok, a taxis szaga már tolja a gatyáját, erőszakra készülődik az orromban. bocis könyv a kezemben 'ne akarj tökéletes lenni, legyél inkább látható', hirdeti az alcím, az ipodos fejezet szerint steve jobs is így csinált, aztán milyen jó lett neki. a déli pályaudvar rothadó falánál ér a fülszöveg: 'néha ott bukkanunk figyelemfelkeltő újításokra, ahol legkevésbé sem számítunk rá'. a taxis szaga sikerrel abuzálja az orrom, megfordul a gyomrom, hátanéz és vasárnap reggel negyednyolckor a vérmezői rácsos focipályán kilenc energikusan meccselő fiút lát.

szófasiszta vagyok. családunkban akad 'köntös'-gyűlölő, 'golyóbis'-gyűlölő, 'ámbátor'-killer és jövök én, a 'titokzokni'-gyilkos. soha, azt hiszem, még soha nem írtam le ezt a kifejezést, viszont megesett már, hogy megvertem valakit, aki azzal szórakozott, hogy mondogatta. és úgy esett, ma megtudtam, egyik legerősebb addikcióm tárgyát, a pukkasztgatós papírt légpárnás polietilén védőfóliának hívják. most akkor mi legyen?

ha le kéne festenem a 'magány' és a 'mélyre süllyedő elkeseredettség' kifejezéseket, egy alakot ábrázolnék, aki a walker a texasi kopó című sorozat egy darabját nézi.

és betegesen rögződött bennem a gondolat, hogy a szekrényben lakó, mercédesz nevű szellem a szekrénycsere ellenére a helyén maradt. mercédesz eredetileg egy ismerősöm kollégiumi szobatársa volt, különös viselkedéssel. az ismerősöm kegyeibe férkőzött, majd úgy kezdett öltözni, azt ette mint ő, azokkal a fiúkkal is akart járni. furcsa, hogy szellemként éppen az én szekrényembe költözött.

aztán egy ettől teljesen független, ám rendkívül érdekes véletlen, egy születésnapnak álcázott különleges baleset folytán aztán hamar kiderült, nem minden fekete vagy fehér, megmutatta magát a szürke is.

a ferenciek téri mozgólépcsőn lefele gyanútlanul oldalra nézek a plakátra, és egy sportruházatreklámról egykori fiúm kandikál vissza. vádlóan néz miközben kognitív struktúráimra igyekszik hatni egy susogós melegítőfölsőt illetően. eltelt majd tíz év és reklámhatás ide vagy oda, akkor se veszem meg.