kísért a lakótelepi múlt. a lukácsban a mellettem lévő buborékozóban buborékozódott az a fiú, aki felettem járt a lakótelepi általánosban, de nem tudom az igazi nevét, viszont úgy hívtuk babház. elmesélte kivel mi van a gettóbandából, mindenki egészen kikupálódott, például ő banki alkalmazott lett (remélem nem lóg ki az öltöny alól a fél testét beterítő tetoválás), egy másik srác felszolgáló, egy harmadik buddhista kínában, van aki filmet csinált, lett egy szakács is, és csak egy van börtönben garázdaság, testi sértés és orvgazdaság miatt, ráadáasul kurva a csaja.

írtam smst az áltisis barátnőmnek, hogy vajon hogy hívják ezt a fiút, akit úgy hívtunk babház és fehér kutyája volt. erre ezt írta vissza: "már homályosak babházról az emlékeim, olyan nagy kajla kép van bennem, de azért remélem jó egészségnek örvend. akkor jött az iskolába ő, aki papp, és egy másik új fiú - nevezett ház, aki rövid úton el is ment, és összekombináltuk a két nevet, így teljesen logikus, hogy ő lett a babház."

aztán a wiwen bekattintott az első szerelmem, a lakótelepről a robi. ötödikben jártunk egy évig, ő hetedikes volt, aztán elmentem nyáron a balcsira gyerektáborba, és ott csókolóztam egy kaposvári gézával, és amikor hazaértem, nem mondtam el robinak, viszont egy másik fiú a telepről, a dani, aki szintén ott volt a táborban, beköpött a robinak és vége lett.

annyira vagány az anyukám. felhív 11kor, hogy a reptéren áll csomagokkal, de nem tud elutazni milánóba, mert ott annyira rossz az időjárás, hogy törölték a járatot, az olaszok meg lemondták a konferenciát. és hogy én most gyorsan menjek ki, ő addig átmegy a ferihegy 1-re, megnézi hova megy olcsó fapados, és utazzunk el ketten gyorsan valahova.

én meg seggfej öreglány módjára nem mentem, mondván olyan nehéz lenne most megszervezni, meg hogy mindkét nap van meccsem. rugalmatlan vagyok és imádok kosarazni.

tegnap voltam a rudasban, a csajnapon, egészen fura élmény volt a sok csupasz csaj mindenütt, kicsit feszengtem is, és a fürdő gyönyörű.

azt álmodtam, hogy a kórházban összefutok egy régi kosarastársammal, akinek a pasiját éppen műtik. a pasi az utóbbi hetekben levágta az egyik kezéről az összes ujját, hetenként egyet, mindezt sátánista mestere ihletésére, aki geszti péter.

kérdezte a zöldséges, miközben egy nagy brokkolival hadakoztam a pultnál, hogy mi van a motorral, mert emlékszik, hogy én motorral járok vásárolni. mondom hideg van, meg az izületek, majd áprilisban előveszem, már alig várom.
kicsit oldalra révedek, egészen pontosan egy karalábéra, ami elhomályosodik a szemem előtt és látom magam lassított felvételben a motoron, egészen pontosan ahogy a margit hídról lemegyek jobbra a képviselőház felé, aztán megint jobbra a rakpartra.

fogalmam sincs, hogy mit és miért írok le a blogra, most jól el fogok gondolkozni, mert mások olyan jó stílusosan írnak, de én meg ilyen karalábékról, meg brokkoliról, nem lesz ez így jó.

a hatéves unokahugommal beszélgetek az msn-en. még csak nagycsoportos, de már olvas és ír, tündéri szőke gyönyörűség. azt meséli, azért van online, és azért nem ment oviba, mert beteg, fáj a torka, köhög és hasmenése van, meg azt, hogy bébi annabellt kapott karácsonyra, aminek nagyon örül.
aztán váratlanul egy pornó gifet küld, amin egy nagy farok látszik, ami mozog egy pinán. aztán meg egy csöcs, ami egyszer nagyobb, egyszer kisebb. kicsit megdöbbenek.
kérdezem, ezek honnan vannak, írom, ilyet nem szabad egy hatévesnek nézegetni. azt írja a bátyjáé.
mondjuk ő már tizenhét éves.

éppen akkor jön oda az aluljáróban, amikor kiveszem az automatából a pénzt, azt mondja adjak aprót. hangosan rákiabálok, ne gyere ilyen közel, amikor pénzt veszek ki. erre azt mondja, nem tolvaj ő, csak éhes.

azt mondom, szerintem rontja a pénzszerzési esélyeket, ha egy ilyen intim helyzetben megy közel az emberhez, amikor éppen pénzt vesz ki az automatából. aztán karon fogom, veszek neki egy nagy kolbászos melegszendvicset és egy ananászos-sonkás pizzát, mert azt kér. amikor a mennyiség láttán kérdezi az eladó, hogy becsomagolja-e az ételt, azt mondja: nem, most azonnal megeszem.

ha az ember netfüggő, ébredés és kávéfőzés után első dolga, hogy bekapcsolja a számítógépét. sőt, tulajdonképpen már ki se kapcsolja, soha, csak az éjszakai netezés után lehajtja a tetejét, hogy a reggel bekapcsolás ne tartson túl sokáig (egy percig). ha az ember olyan netfüggő, akinek wifije van otthon, a lakáson belül bárhová képes magával hurcolni a számítógépét, aminek ráadásul nevet is ad (szuszóka).
ha az ember netfüggő, azon veszi észre magát, hogy főzés közben is online receptet, vagy online újságot olvas. ha az ember olyan netfüggő, akinek a munkahelye is a net, akkor dolgozni ugyani tud, de elhanyagolja a könyveit (esetleg online olvassa őket), a papíralapú lapokat (az offline lapok netes változatát nézi), és szörnyen nehezen talál időt egyetemi tennivalóinak elvégzésére (na, pedig erre nincs netes megoldás). ha az ember netfüggő, a barátaival is csetel, adott esetben akkor is, ha a munkahelyén éppen mellette ülnek. ha az ember netfüggő, blogot ír, és olvas is, a netről vásárol, még az olajat, meg a tejet is.
ha az ember netfüggő, fogalma sincs, nem emlékszik hogyan élt a net előtt.

a nevem x.y. és segítségre van szükségem.

hajnali négykor a neccharisnyámra csíkos zoknit húztam, a magassarkú csizma helyett kölcsönkértem egy béleltet, és kimentem a györgyivel hóembert építeni.
répa lett az orra, fazék a kalapja, borosdugó a szeme, virsli a szája. aztán építettünk mellé egy nagycsöcsű csajhóembert is, vékonyabb derékkal és díszesebb kalappal.

tavaly összegző posztot írtam szilveszterkor, most maximum azt ismételgetem vigyorogva, hogy egyszer azt mondta nekem valaki, hogy mindig minden máshogyan van.