többszörösen hátrányos helyzetű a bal kezem.
egy rosszul érkező labda miatt múlt szerdán ugrott ki a mutatóujjam, de annyira, hogy a középső ujjperc jobbra fordul, a teteje meg egy éles kannyarral visszatér bal felé.
szombaton a gyűrűsujjam fordult meg, és dagadt virslivé, annyira, hogy a gyűrű se ment rá.
ma reggel répaaprítás közben félcenti mélyen beszabtam a gyűrűs és a középső tetejét.
beragasztottam és most jacko vagyok, i'm bad, i'm bad.

magát vad kutyának mondja, a másikra pedig azt, hogy megeszős robot, mert ahogy kivágjuk az öltöztetős babát a Dörmögő Dömötörből, a lehulló apró papírszeleteket akkurátusan felszedegeti, jóízűen megeszi, és nem szól semmit. egyszerűen azért, mert még beszélni sem tud.

a playmobil szájtján található kastélyos mesefilmmel hosszú időre lekötöm őket, a megeszős robot elfelejti a papírevést, a vad kutya nem ugrál a fejemen, tátott szájjal bámul.
az egyik három és fél, a másik fél éves.

Chris Isaacot hallgatunk a dolgozóban, én énekelem, hogy ÁÁÁÁÁ Wanna fall in love, erre a padtársam ironikusan, de faarccal megkérdezi, tervezek-e olyasmit, hogy együttesben énekelek.

rögtön eszembe jut hol halt meg az énekesi karrierem - másodikban, a népdaléneklési versenyen, ahol tíz dalt kellett megadni, fel kellett írni egy papírra és átadni a zsűrinek. én a tíz közül csak egyetlenegyet nem tudtam, se a szövegét, se a dallamát, és persze azt választották ki, ma már tudom, hogy azért mert viccesen írtam fel, 'a szűröm volna tarisznyám...' kezdetű dalt úgy írtam le, hogy 'szűröm vóna tarisznyám', mert mindig azt hallottam, amikor énekeltük.

nagyon reméltem, hogy én jutok tovább az iskolai fordulóból a kerületibe, de persze a csesznek jutka jutott, aztán megnyerte azt is.

van olyan szöveg, ami megírja magát, benne van az ujjaimban, egyszerűen csak ki kell gépelni, le kell ülni, ami fárasztó kötelesség, és odatenni egy billenytűzetre az ujjakat had írjanak, és arra gondolni közben, hogy milyen jó lenne, ha a kávéiváshoz nem kellene kéz, mert most ez a kettő ami van, lefoglalja magát az írással, és én meg nem tudok kortyolni.

szóval a szöveg nem egy olyan dolog, amit én akarok írni, vagy amit befolyásolni tudok, a szöveg az van, aztán vagy hagyom kijönni vagy nem. emiatt a szövegnek az a tulajdonsága is megvan, hogy ha nem akar kijönni, bennmarad.

bennmaradsz most te is, te szöveg, pedig azért kapom a fizetésem, hogy kigyere!