Galadreal

Brutal tünde

kedd, december 30

Átjött a Katus, hogy egy haverja vizsgafilmjéhez ruhákat válogasson a szekrényemből, ugyanis egy jelenetben a főhősnő barbibabának öltözik. mindent megtalált. Amikor befejezte a turkálást azzal vigasztalt, hogy ááá, sokmindenkinek van otthon ennyi.

Nem is tudom. Nyilván azért nem véletlen, hogy hozzám jött.

L-től megkaptam a világ legszebb táskáját karácsonyra és újra tombol bennem a testpara.

hétfő, december 29

Ujjaimmal átkulcsoltam az automatás kávéscsészét, bepréselődtem a metróba, behúztam a fülem és kortyoltam. elővettem a táskámból a másnaposságűző kefírt, kiterítettem a padlóra a piroskockás terítőt, amelyet biztonság kedvéért mindig magamnál tartok, megkértem a mellettem préselődő öregurat, legyen szíves álljon odébb, lekucorodtam a terítő mellé, vigyázva letettem a poharat nehogy kicseppenjen, benyúltam a táskámba és előhúztam a forró burgonyás pogácsát, törtem egy darabot, kortyoltam a kefírt, elnézően mosolyogtam a lefelé irányuló pillantásokra, néztem a cipőket és a lábakat, sorsokat rendeltem hozzájuk, bekötöttem néhány kósza cipőfűzőt, a zsebemben lévő szemöldökcsipesszel epilláltam néhány bozontosabb lábszárat, aztán a dózsagyörgy útnál megfogtam a terítő négy végét, befelé hajtottam, nehogy széjjel menjen a morzsa, fájós lábamra ügyelve feltápászkodtam és búcsút intettem.

Bármi megtörténhet. Akár Medveczky Ilona is beállíthat hajnalban a Sportkórház sebészeti osztályára rókaprémes bundában és kucsmában, helyet foglalhat a törött, szakadt kezű, lábú sportolók mellett az alagsori, rothadó, penészes váróteremben.

kedd, december 23

mélyen tisztelt publikum. kéretik egy kis csend.
kérem figyeljék meg az andrássy úton lakozó hős cincért. kérem aki hasonló jelenségekre lesz figyelmes, jelezzen.

kérem, ne bántsák meg, akit legkevésbé szeretnének, ahogy én tettem. kérem, fogadják el, ha Önöket kishülyének nézik.
kérem, hiszen közelg a szeretet ünnepe.


valaki elindított egy blogot galadriel néven. valaki más.

csütörtök, december 18

itthon vagyok, a lábamon egy kiló fagyasztott zöldborsó biztosítja a gyógyulást. gyűlöltem egyedül, mert arra gondoltam nem vagyok elég érdekes saját magam számára. mert túl kíváncsi vagyok ahhoz, mert imádom a színes impulzusokat. gyerekség volt.
ráérősen megreggelizem, felvettem aszexuális itthoni mackófölsőmet, leveleket írok, fogadom a jobbulásüzeneteket, amelyek igazán jól esnek, tudományos karrieremet egyengetem, közben pedig megkaptam életem leginkább testhezálló munkaköri feladatát: a tündék szexuális életét vetem papírra.
Kell ennél több?

szerda, december 17

igen, ötödször. igen, hallottam, ahogy földet ért a csont doktor úr. nem, szerintem ne vágja le, igen, kérek szépen egy unikumot.
tudja hogy van ez? azonnal sírni kezdek, mert nem szeretem ha fáj, rohan a helyi sportorvos, elfagyasztja. már nem érzem, nem sírok, közben lelkiismeretfurdalásom lett a hiszti miatt, forgatom a fejem, nézem a meccset, kiegyensúlyozott arcot vágok, néha egy félmosoly is belefér. nézem, ahogy almanagyságúvá duzzad, basszameg, lenyeltem volna egy almát és átesett rajtam? Legalul landolt? füttyszó, igen, vége a mérkőzésnek, igen, utolsó pillanatban vesztettük el, igen, végig vezettünk, mostanában úgy tűnik ez trendi.
na jó, gyors zuhany, irány a legközelebbi ügyelet, igen doktor úr, most először vagyok önöknél, de jól tudom a kórházi rutint. igen, nem. igen doktor úr, szétroncsolódott, igen doktor úr, legutóbb fél éve. igen doktor úr, ez ilyen. nem doktor úr, nincs partnerem.

ne sportoljatok.

amúgy jól vagyok, csak ide mindig a szart írom, mert azt jó és az írás felszabadít. vagy mi.

hétfő, december 15

Kívülről látom magam. Harisnyát húzok és nagykabátot. Mosolygva megyek az utcán, viszonzom a felém irányuló kedves pillantásokat, biccentek, intek. Jónapot!
Ha nem látnak, lehajtom a fejem, kapucnit húzok rá, rugdosom az avart és nézem a rovarokat. Sallangmentes az életem. Nem vágyom fényűző autóra, nagy lakásra, drága holmikra és messziföldi utazásra.
Nem akarok felelősséget. Csak éppen annyit és akkor és úgy, ahogy jól esik. Felhőtlenséget, röhögést, fészekklubot és szódát. Szivancsként beszívni az érdekes embereket, izgalmas történeteket, belemerülni abba amit igazán szeretnék és tovább röppenni, ha már nyomasztó.
Fáradt vagyok.
Csendben ülni egy sarokban és csak akkor szólni.

szombat, december 13

Felhúztam a térdem és Nemtomka válla mögül leskelődtem Párduc karate és könyvbemutatóján. Ott volt az igazi szteroid-ágyú és rugdalózott is.
Tetszést és még nagyobb megbotránkozást keltett tegnapi puncstorta outfitem. Igen emberek, valaki még a nyolcvanas évek után is viselhet turkálós pinkpólót és műanyag gyűrűt. Nem kell úúúgy nézni.

Na most akkor phd-zek külföldön vagy mi legyen? Menjek el olyan sok időre?

csütörtök, december 11

Az előbb beírtam azt a Weöres werset, a Szajkó címűt amit a beszédgyakorlat órán kántáltunk rendszeresen, de aztán kitöröltem. csak szajkózom a faszságokat.

rika rika piri para para para

kellemes önzést kívánok mindenkinek, aki úgy gondolja, hogy nem magára kell elsősorban gondolnia, aki úgy érzi olykor a lelkiismerete kickboxol, aki nem meri azt tenni amit, aki nem meri leírni amit akar, aki még a gondolatrendőrségtől is tart. gondtalanságot, felhőtlenséget, bort és búzát.

papíripari paripa

szerda, december 10

az első autónk világoskék skoda volt, maxi volt a neve. utána anyu gábor napra megkapta a gabikát. a gimiben a kispolszkimat minnie-nek hívták, de eladtam, mert hiába volt metálbordó, ha nem lehetett becsukni az ajtaját, rendszeresen megszűnt a rükvercfunkció, kilukadt a benzintank és nem lehetett dudálni.

januártól hastáncolok.

hétfő, december 8

zavar a mátrixban. orr bedugul, pupilla kitágul. lázas, törött az orra és a könyöke. Szóda olyan, mint egy osztályterem, számtalan ismerős, mindről tudni ki kit szeret, ki kit akar megfélemlíteni, ki kivel kokettál, ki kinek susmog, ki mit tenne, ha nem látná az, aki teszi. Szeretem ezt. szeretem a sok embert. Rólam tudnak? Hogy mit gondolok, mekkora a zavar a fejemben, mi foglalkoztat? mártír, hisztis, cica, baba, rózsaszín, okos, érett, kishülye, picsa, intellektüell.

azt álmodtam vidéken ülök egy kandalló előtt.
tessék, csak tessék. tiffany, romana, júlia füzeteket tessék!

szombat, december 6

drága butthead-em. csináld vissza.
Kérlek.

péntek, december 5

Kicsit csak. Kösz, kösz elég. De tényleg elég.
A hajam a derekamig ér, ha nyújtom egy kicsit.
Milyen kár, hgy nincs cipzár a banánon.
Apa egyszer hozott egy kilót.
Néha csontvázról álmodok.
"Á, te vagy az" - mondta Lena.
Pufi szereti Ullát.
Sten Malténak nagy, vörös és elálló.





A héten voltam a színházban, ahol minden férfi meztelen volt. A héten láttam a villamoson a csirkeaprólékot, ami Ari szerint jel. A héten megyek egy esküvőre, ahol hófehér kamion szállítja az ifjú párt és egészséges fejbőr szól majd a hangszórókból. A héten talán tűzoltó leszek, de az is lehet, hogy vadakat terelő juhász. A héten talán felülök a repülőre és úgy elszállok, mint a fecske. A héten talán szerelembe esem. A héten talán nem. A héten sokat eszem és nagyokat alszom. A héten újra ösztönlény vagyok. A héten beszélek a rádióban, a héten világoskék pasztát kenek a szemem fölé.
Érzek és érzek és érzek és érzek. Érzelmi domina. Csak most nem mást. Csak most éppen magamat emésztem fel. Amőbaként körülölelem a testem és hangos cuppantással beszívom.

csütörtök, december 4

nem hiszem el, hogy a harvardi ösztöndíjleírásban helyet kaphat az a mondat, hogy nőktől is szívesen várnak pályázatot.

Bence György filozófus, drága manócska, a rádióban kifejtette, hogy cikkében azért tett sok hiperlinket, hogy megmutathassa így is lehet. Ő olyan megmondósféle blogot csinálna a kis barátaival. Nem is szabadna kommentálni.
Drága manócska.

1. senki de senki más nem utazott azon az egyes villamoson rajtam kívül csak egy kiló csirkeaprólék.
2. pontosan három másodpercre vesztettem el az eszméletemet, amikor összefejeltem egy nagyon kedves ismerősömmel, de azonnyomban futottam is tovább.

mondanivalóim mindegyike igaz.
igényre kifejtem.

kedd, december 2

mi csinálsz? kérdezte a lámpaoszlop a sztaniolpapírtól.
mit csinálnék, sodródom. Felkapott a szél. túl erős volt ahhoz, hogy a földön maradjak.
fogd meg a kezem, ne hagyd magad legyőzni. mondta a lámpaoszlop, kinyújtotta hosszú, eres kezét, kisujján burjánzó sebes szemölcs éktelenkedett. Keze mégis kecses volt, ívei és sima bőre, hajlatai és még a rút szemölcs is kedvesnek hatott a sztaniolnak.

a sztaniol hirtelen egyszerre vágyta és egyszerre irtózott a lámpaoszloptól. kívánta és félte. szállni szeretett volna de akarta az oszlop gyengédségét, akarta a durva felületet, akarta az erőset. mert gyenge volt, rettegett a széltől. így lassan nyújtózkodni kezdett. érezte, hogy a lapockája melletti apró izmok megfeszülnek, érezte ahogy hosszú körmét meglebbenti a szél.

miért dilemmázom? kérdezte magától. itt van ez a jó kis szél, úgysem tehetek semmit. elsodort. nem nyúlok. kivárok. lassan visszahúzta a kezét, könyökét behajlította és bágyadt mozdulattal kirántotta bordái közül a szivét.

ránézett a nedvedző, véres cafatra, végigsimította harmadik alkarjával és boldogan mosolyogva rákérdezett:
mit csinálsz?
mit csinálnék, sodródom. válaszolta a szív. és tovább dobogott a viharban.

hétfő, december 1

csak éppen annyira, amennyire fontos, csak éppen annyira sokáig tart, csak éppen annyira jár a fejedben, csak éppen annyira gondolkodsz, csak éppen annyira remélsz, csak éppen annyira akarsz kiskanál lenni a tévé előtt, csak éppen annyira akarsz sárgadinnyét enni, csak éppen annyira akarsz újra tavaszt, csak éppen annyira, amennyire fontos.