Galadreal

Brutal tünde

hétfő, december 29

Ujjaimmal átkulcsoltam az automatás kávéscsészét, bepréselődtem a metróba, behúztam a fülem és kortyoltam. elővettem a táskámból a másnaposságűző kefírt, kiterítettem a padlóra a piroskockás terítőt, amelyet biztonság kedvéért mindig magamnál tartok, megkértem a mellettem préselődő öregurat, legyen szíves álljon odébb, lekucorodtam a terítő mellé, vigyázva letettem a poharat nehogy kicseppenjen, benyúltam a táskámba és előhúztam a forró burgonyás pogácsát, törtem egy darabot, kortyoltam a kefírt, elnézően mosolyogtam a lefelé irányuló pillantásokra, néztem a cipőket és a lábakat, sorsokat rendeltem hozzájuk, bekötöttem néhány kósza cipőfűzőt, a zsebemben lévő szemöldökcsipesszel epilláltam néhány bozontosabb lábszárat, aztán a dózsagyörgy útnál megfogtam a terítő négy végét, befelé hajtottam, nehogy széjjel menjen a morzsa, fájós lábamra ügyelve feltápászkodtam és búcsút intettem.

Bármi megtörténhet. Akár Medveczky Ilona is beállíthat hajnalban a Sportkórház sebészeti osztályára rókaprémes bundában és kucsmában, helyet foglalhat a törött, szakadt kezű, lábú sportolók mellett az alagsori, rothadó, penészes váróteremben.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]

<< Főoldal