tag:blogger.com,1999:blog-55200932024-03-08T01:26:09.059+01:00Galadreal Brutal tündegaladrealhttp://www.blogger.com/profile/14818145118389780704noreply@blogger.comBlogger699125tag:blogger.com,1999:blog-5520093.post-67734352462613212882009-06-22T19:43:00.003+02:002009-06-22T20:14:38.224+02:00gépies vagyok, egyik ajtón nyitok be a másik után, az orvost keresem, mondjon valamit, de képtelen, az éjszakás az illetékes, aki már rég hazament, kora reggel van. a nagyapám az ágyon ül, boldog, hogy lát, kávét főzök porból és puszit nyomok a kopasz fejére, társasági stílusban beszélgetünk, a napi híreket vesszük sorba, miközben katonákat vágok a keményre száradt kórházi kenyérszelethez adott galadrealhttp://www.blogger.com/profile/14818145118389780704noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-5520093.post-45162895063807604712009-03-28T08:13:00.006+01:002009-03-28T12:21:52.552+01:00nem értem, mit akar. a bajusza alatt beszél, pedig még bajusza sincs, helyette vaskos lábai vannak, amelyek dagadt, valamilyen színben játszó bokákban és virsliszerű lábujjakban végződnek. vigyorog rám, tetszem neki, megint mondja azt a piros körömlakkal kapcsolatos kérdést. már tudom, hogy villamosmérnök volt, és az egyesült arab emírségekben is lehúzott egy pár évtizedet villanyügyben, de nem galadrealhttp://www.blogger.com/profile/14818145118389780704noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-5520093.post-17253704644680333892009-01-12T08:54:00.005+01:002009-01-12T09:33:18.958+01:00véletlenül kerül a szemem elé a levél, amit két éve januárban írt. a körleveles hülyeségnek pasiképző a címe, a leirat szerint a kötelező tantárgy a 'leválok az anyámról' (2000 óra), meg a 'fizetésemet a feleségemnek adom' (500 óra), az igen hasznos tantárgy meg a 'nem hugyozok mellé' (200 óra).öten vagyunk a címzettek között. kettő közülük gyerekkori barátnőm, egyikükkel közösen jártuk a galadrealhttp://www.blogger.com/profile/14818145118389780704noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5520093.post-40847923519155844622008-12-27T19:51:00.002+01:002008-12-27T20:02:47.346+01:00roskadozik az asztal, még tejbegríz is van, reggelire, atyavilág, tejbegríz. finom tejbegríz, nem szabad összekutyulni a fahéjas cukorral, szórni kell a tetejére, kívülről befelé körkörösen haladva fogyasztani. és az a sütemény, az is tetszik nekem, milyen sütemény az, kérdezem, hát az hájas mondja ő. dióval van töltve? kérdezem megint, hát, ez olyan hájas, mondja ismét. alacsonyabb mint én, galadrealhttp://www.blogger.com/profile/14818145118389780704noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5520093.post-54049583062928694682008-12-05T02:42:00.003+01:002008-12-05T03:07:31.571+01:00egy asztalnál ülünk mindahányan, én boldival beszélek magyarul, christiano és fabiano portugálul, lucy és alex meg franciául, karen meg csöndben van, ő az angolon kívül csak kínaiul tud, de azt itt most éppen nem beszéli más. mindahányan arról a squatról beszélünk, amit mayhemben nyitott a vörös fiú, aki éppen a poharakat szedi az asztalról. igazán gazdag környéken van ez a squat, négy emeletes, galadrealhttp://www.blogger.com/profile/14818145118389780704noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5520093.post-88412489769058905352008-12-02T15:18:00.001+01:002008-12-02T15:28:46.246+01:00viszont van egy rossz hírem, mondta az eszter az erkélyen, és aztán azt is mondta, hogy meghalt a botek, és szomorú volt az arca. akkor odamentünk a terráriumhoz, és láttam, hogy a botek, aki egy viszonylag nagy méretű botsáska, valóban hullamereven fekszik a hátsó traktusban. és akkor az eszter előkapta a gumikesztyűket, meg a tőzeget és néhány lefagyasztott eperlevelet, mert az eszter eléggé galadrealhttp://www.blogger.com/profile/14818145118389780704noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-5520093.post-81426330213671608102008-11-23T16:41:00.002+01:002008-11-23T16:52:48.577+01:00na aztán a zoli meg aszonta, nem jön át többet budára, mert a villamoson majdnem megverték, de nem azért, mert szemüveges, hanem mert olyan zenét hallgat, amilyet, és amikor leszállt, akkor meg akkorát esett, mint régen nem. és a krisztián meg a balázs meg egyértelműen standupcomedy-s arc, meg a középső ujjamat is megmutattam egy amúgy rendkívül szimpatikus lánynak, aki a munkájából kifolyólag galadrealhttp://www.blogger.com/profile/14818145118389780704noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5520093.post-52390241367230097532008-11-13T17:03:00.002+01:002008-11-13T17:08:07.102+01:00közlési kényszerem van. kikérdezem az utcán az idős hölgyet, aki éppen válogatott káromkodásokkal illeti a csővezetékszerelő munkásokat, érdeklődöm a tizenéves fiú hogyléte felől, aki lehányja a közeli kapualjat, majdnem minden listás levélre válaszolok. csak azért nem mindegyikre, mert erőszakkal leküzdöm a késztetést. a késztetés márpedig erős. például „a bulin mindenki kap egy sonkatekercset galadrealhttp://www.blogger.com/profile/14818145118389780704noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5520093.post-83485303626238184132008-10-09T12:56:00.002+02:002008-10-09T13:00:58.065+02:00piros a körmöm és szőke a hajam és magas a sarkam és mindig őszintén röhögök a fingós poénokon.galadrealhttp://www.blogger.com/profile/14818145118389780704noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5520093.post-52328366068806159162008-10-02T17:48:00.002+02:002008-10-02T17:50:42.044+02:00ott volt a fotó, amin négy boldogan izzadt gyerek ül fagyival a kezében egy betonkockán. mögöttük egy dacia, egy zsiguli, egy trabant és egy wartburg árulkodik a szocializmusról, meg egyikük kitérdesedett tréningnadrágja is, ami pontosan ugyanolyan, mint a másik három kitérdesedett tréningnadrágja. talán a május 1 ruhagyár jobb napokat látott termékéről van szó. egyikük asztalos, majd később galadrealhttp://www.blogger.com/profile/14818145118389780704noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5520093.post-83014282300407102092008-10-01T22:09:00.007+02:002008-10-01T23:20:00.219+02:00kövesházi mirtill nevét akkor hallottam először, amikor az enderke utca kettőben vettem egy kisebb lakást. a fény minden irányból érte, színes mozaikos csempe díszítette a konyháját és két kinyithatós műanyag szék éppen elfért az erkélyén. az előző tulajdonos, aki aztán a nyolcadik kerületben vett lakást, mert jó érzékkel tudta, hogy lepukkant jellege után az ország legszebben rekonstruált galadrealhttp://www.blogger.com/profile/14818145118389780704noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5520093.post-41307616133424294352008-09-19T16:29:00.002+02:002008-09-19T16:48:14.781+02:00a néni a metrón velem szemben a nagy szatyrokkal szemet vetett az obi katalógusra, amit unalmamban lapozgattam. csak nézte meredten, és nem merte elkérni. leraktam magam mellé az ülésre, ahogy Londonban szokás, de nem vette el. mindenkinek azt mondta, hogy volánbusz pályaudvar, volánbusz pályaudvar, de senki nem figyelt rá, mert a néni nem nézett ki teljesen komplettnek. egy műrókaszőr sálat galadrealhttp://www.blogger.com/profile/14818145118389780704noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5520093.post-81133924171876024662008-09-10T23:55:00.002+02:002008-09-11T00:03:14.168+02:00na, de amúgy meg az úgy volt, hogy edzésen elköszöntem az ágitól, és mentem át a városon, aztán a folyón, aztán a körforgalmon át bele az alagútba, és mellémjött fenyegetően a másik robogós, eléggé szétzúzott robogóval, és nézem, ez mit tapad az én robogómra, he, de akkor láttam, hogy a karcsika az, aki az unokatesóm, és így aztán összefutottam a karcsikával, és leálltunk dumálni az útszélre az galadrealhttp://www.blogger.com/profile/14818145118389780704noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-5520093.post-86190083907538812982008-09-06T13:39:00.004+02:002008-09-06T14:02:17.437+02:00a futóedzésben egy jó van, a futóedzés vége. és azt kell mondjam, a futóedzés vége miatt igenis érdemes a futóedzésre őrült péntek esti táncolás után szombat reggel fél kilencre is elmenni. a körök dinamikája változik, de vannak benne állandók: az első kanyar végéig könnyű, arrafelé dolgoznak a munkások, ütemes zenét hallgatnak, éppen olyan ütemben csapódik a talpam a salakba, amint a tüctüc galadrealhttp://www.blogger.com/profile/14818145118389780704noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5520093.post-80185827687373790322008-09-04T16:56:00.005+02:002008-09-04T17:45:14.011+02:00most ugrott elő a posztlondoner szindróma, fúj, nem tetszik. survival üzemmód be, részletek ilyenek:1) Barbival, aki gyakran küszködik posztkülföldi szindromával megállapítjuk, hogy a probléma létezik, majd megállapodunk abban, ez nem a hüjepicsánaknincsjobbdolga-jellegű hisztéria, hanem kultursokkhoz hasonlatos, kínzó tudatállapot.2) a türelemre szavazunk, valamint őrült bulizásra, utóbbinak galadrealhttp://www.blogger.com/profile/14818145118389780704noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-5520093.post-34859095576929403422008-08-28T23:43:00.000+02:002008-08-28T23:44:21.153+02:00van ez a zavarbaejtő reflexem, hogyha azt hallom: köszönöm szépen, azonnal rávágom, hogy kacsa ül a széken.galadrealhttp://www.blogger.com/profile/14818145118389780704noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-5520093.post-91439114729212797532008-08-26T16:48:00.003+02:002008-08-26T17:02:02.441+02:00aztán hazafelé a mostanában jellemző szokásom szerint az által mennék én a tiszán ladikon című dalt üvöltöttem útközben, mert iszonyatosan viccesnek hangzik a bukósisakon belülről. és beálltam a ház elé, ahol egy nagyon nagyon nagydarab férfi üldögélt a földön, amit gyanúsnak találtam. levittem a garázsba a robogót, közben folyamatosan azon rettegtem, hogy bezár a nagyon nagyon nagydarab a galadrealhttp://www.blogger.com/profile/14818145118389780704noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5520093.post-80896309928817192912008-08-25T15:02:00.003+02:002008-08-25T15:14:45.799+02:00férfiak.mellettem öten iszonyú hangosan a 3g-s, meg a korábbi iPhone egy-egy darabját taperolják abból a szempontból, hogy melyik csúszósabb.tegnap meg mire odaertem elkepesztoen reszeg volt mindenki. egy különösen nagy darab, nagyon szimpatikus fotos lekapta a cipomet a labamrol, elszaladt vele egy masik asztalhoz, ahol franciak ultek, es probalta oket ravenni, hogy mondjak azt, ez francia cipo.galadrealhttp://www.blogger.com/profile/14818145118389780704noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5520093.post-39275892053115564082008-08-08T21:05:00.002+02:002008-08-08T21:17:40.794+02:00a nagymamám, akit a rákműtétje után otthon látogatok, nagyon komolyan a szemembe néz, és azt mondja: kicsikém, magyarázd el most már, mi az a celeb és az emo.aztán a piros, gurulós bőröndöm hangja, amit a King's Cross felé húzok egyedül, miközben próbálok arra gondolni, hogy ez most egy nagy jelentőségű pillanat, hogy vége, hogy hazamegyek. és akkor ez a pakisztáni férfi szembejön és kacsint, és galadrealhttp://www.blogger.com/profile/14818145118389780704noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5520093.post-76883359643045824352008-04-07T18:11:00.002+02:002008-04-07T18:17:09.405+02:00a sajat egyetemi irodamban uldogelek Londonban, gondolkozom az esti programon, valami U2 valamire megyek, erre apukam megirja skype-on, hogy anyukam buszke magara, mert a heti rendszeres csapatepito teremhokin 5 darab golt lott. ez az a csalad, amelyikben elni szeretnek, meg szerencse, hogy ez a sajatom.galadrealhttp://www.blogger.com/profile/14818145118389780704noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-5520093.post-60467875975305701062008-03-20T05:16:00.001+01:002008-03-20T05:18:39.003+01:00ma indulok Londonba, írni fogok egy útiblogot, úgyhogy ezentúl itt az eddiginél is kevesebbet.galadrealhttp://www.blogger.com/profile/14818145118389780704noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5520093.post-59132132982896060692008-03-09T19:14:00.002+01:002008-03-09T19:30:22.238+01:00végülis abban maradunk, hogy jobb, ha a zombiölős játékot nem nézi, mégiscsak másfél éves, a tévé meg hatalmas felület, zombiagyak placcsannak benne gépfegyverek nyomán. szeretem. így amíg anyja és apja az első pályán gyilkolnak, kézen fogjuk egymást, a fürdőszobába igyekszünk. egy gumikacsával próbálom lekenyerezni, de a gumikacsa nem válik be, úgyhogy a mosógépre ültetem és az ölébe állítom a galadrealhttp://www.blogger.com/profile/14818145118389780704noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5520093.post-81306953063829193072008-03-07T17:24:00.002+01:002008-03-07T17:30:51.281+01:00vigyázunk itt a telephelyre a haverommal, foglalkozunk ezzel is, azzal is. robogóba is benne vagyok, otthon - a tizennyolcba - áll vagy húsz darab az udvaron, viszik is rendesen. micsoda? neked robogód? és habana? most adok el egyet, 120-ért. neeem, dehogy gagyi. tudom én, hogy a piaci értéke 180, de nekem 120-ba is jó. tied nem eladó? vagy esetleg nem kell még egy? gyerekem, az is van kettő, galadrealhttp://www.blogger.com/profile/14818145118389780704noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5520093.post-54859765329391559502008-03-04T00:28:00.001+01:002008-03-04T00:28:28.466+01:00beugrott.barna leszek.gesztenye.galadrealhttp://www.blogger.com/profile/14818145118389780704noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5520093.post-60227919557569997452008-03-01T09:17:00.003+01:002008-03-01T09:20:44.175+01:00én vagyok az egyetlen ember a világon, aki egy country számtól, egészen pontosan az alábbi country számtól örömében könnyezni kezd. és miért? mert boldog voltam, 2005 volt, san fransiscoban feküdtem hason az égbe nyúló szálloda szemtelenül nagy méretű franciaágyában, és ez a kövér és nemtúlszimpatikus countryénekes sokkolt a tévében.galadrealhttp://www.blogger.com/profile/14818145118389780704noreply@blogger.com0