Galadreal

Brutal tünde

kedd, január 29

az utóbbi pár hónapban két korábbi fiúmmal is összefutottam. egyikük az Első, mármint nem olyan felnőtt értelemben vett Első, hanem úgy, hogy tényleg. ötödikes voltam, ő hetedikes, egy egész tanéven át tartott. a táborban jöttünk össze, esküszöm, hogy a tábortűz mellett, nem hiába, már gyerekként is vonzott a romantika. ő hosszúhajú volt, én rövid. őt lánynak nézték, engem fiúnak. őt utálták a tanárok, engem is. mára bejárta a világot és már híres és tévéműsora van, de megfigyeltem, hogy továbbra is kiáll az első foga, nevezett nyuszifog. azt mondta, szerette, hogy én vagyok a legrosszabb lány a telepen. ááá, csak eleven voltam, mondtam erre én. azt mondta, nem emlékszik a szakításra, biztos ő már túl nagy volt, én meg túl kicsi, mondta és én meghagytam a hitében. pedig valójában jól emlékszem, valójában elmentem a következő nyáron, hatodik előtt egy másik táborba, és ott csókolóztam egy kaposvári Gézával és rájöttem, az Első többé már nem az igazi.

aztán szembe jött az utcán a Gimnáziumi Első is. én voltam elsős, ő harmadikos volt. magas volt és azt hittem kosaras, mert streetball-os dzsekit viselt. kiderült, hogy kajakos, de mire kiderült, ez már nem számított. egy házibuliban jöttünk össze, esküszöm, hogy világító holdfény mellett, nem hiába, már tinédzserként is vonzott a romantika. ő menő volt, én kispálrajongó. ő szupermatektagozatos, én csak matektagozatos. mára mégmenőbb közgazdász, sok lakása van és kiváló autója. azt mondta, nem emlékszik a szakításra, biztos ő már túl nagy volt, én meg túl kicsi, mondta és én nem árultam el neki, hogy valójában ennél is konkrétabb az eset. ő ugyanis dugni akart, én viszont nem hagytam.
sátáni kacaj.

szerda, január 23

hisztérikus voltam kora reggel, mert nem ment az internet és kellett volna egy cukormókus miatt (ráadásul jó netfüggőként NEM BÍROM, ha nincs internet), aztán azért, mert nem tudtam rendesen bedobálni a jegyautomatába a pénzt, aztán azért, mert skdjfhasdfajkfhafhxysdajk (titkos), aztán kimentem az állatkertbe dolgozni és sütött a nap és üvöltött a lufinyakú majom és ittam a kávét és néztem a viziló seggét és megszállt a nyugalom. nem menő az állatkertet szeretni, mert blablablaaa szar az állatoknak, de én imádom és azóta is rajtam a boldog nyugalom.

a tesóm gyereke meg nemrég volt másfél és apu elkezdte olvasni tanítani. az o-t mar tudja. ilyen család ez, szeretjük a teljesítményt, valamint az o betűket is.

vasárnap, január 13

szombat este nyolckor vásároltam egy csivavát ábrázoló pólót, amelyen kis strasszok is vannak.

szombat, január 12

volt olyan idő, kisunokám, hogy a csurig ember helyen bárhova néztem, minden arc ismerős volt, majd a taxiban hazafelé hallgatott urh-s taxirendelésnél az összes név is. fiatal voltam, kisunokám, bírtam még az italt, szórakoztatott a tömeg, szőke volt a hajam, vigyorogtam én mindenkire. szerettem azt, kisunokám.

szerda, január 9

ma van a céges, kötelező orvosi vizsgálat, ahol jópofizunk a doktorral és úgy csinálunk(én), mintha nem lennénk szarul a vérvételnél, pedig igen és mintha nem lennék zavarban, amikor derékig kell vetkőzni, pedig igen. na, de amikor a vérvétel közben véradásra terelődik a szó - amelyen gyakran résztveszek - és a nővérke megkérdi, megütöm-e az ötvenkilós határt, minden feszültségem és zavarom alábbhagy. ötvenkilós utoljára kábé ötödikben voltam, de most ó, ötvenkilósnak néztek. büszkén a legalsó sorig olvasom a szemvizsgálathoz szükséges táblát, majd a büszkeségtől dagadva zárkózom a nevemet tartalmazó pohárral a vécébe, ahol teljesíteni kell. ízlelgetem a lehetőséget, az ötvenkilósnak néztek-eufória kitart a pisilés végéig, pohár helyett a vécécsészébe, aztán állok ott minta nélkül és húsz teljes percig csöpögtetem a csapot, ahogy anyukám tanította, teljesíteni mégsem tudok, csak röhögök egyedül, a hüüülye szőőőőke hiúúú lúúúzer, hahaha, még pohárba vizelni se tud.

szerda, január 2

a tavaly utolsó napján életemben először vágtam valakinek igazi punktarajat, az idén első napján életemben először aludtam el férfiaknak való niveakrémmel az ajkamon. strange évnek ígérkezik, ennek megfelelően tetszetős.