a centrálban bácsfi diána ült a szomszéd asztalnál. kleopátrahajat vágatott, ki volt festve a szeme, ki volt rúzsozva a szája, és magassarkú csizmában volt.
nem értem, mi lehet.

i've got you under my skin.
ez aztán az érzelmektől lucskos hétvége, még most is émelygek, pláne, ha leírva látom a lucskos kifejezést. sokat tanultam az emberi kapcsolatokról, csak nehogy általánosítani kezdjek.
láttam piócaként gyerekére tapadó egyedülálló anyukát, láttam egy házasság végét, elhanyagoltelsorvadó asszonnyal, láttam a kisgyerekeseket, akik jól csinálják, és láttam magunkat, akik.
ha írnék magánéletről, most befejezném a mondatot.

az ilyen meccsek miatt érdemes kosarazni, valószínűleg ezért tartok ki 15 éve. nyilván mindennel így van ez, érdekes csoportpszichológia, mitől lesz jó öt ember közös akarata és mitől nem. mert hiába vagy edzett, életed legrosszabbját is nyújthatod. nem tudom milyen dinamika segít, van-e olyan, hogy szerencse, jófajta fényviszony/labdaminőség/hálólukacsosság. olyan, mint a szerelem, akkor vagy jó, ha együtt tudsz működni, ha megtalálod a helyed a rendszerben, ha tudod hova fuss, és tudod hova fut a másik, mikor kanyarodik jobbra, amikor úgy csinál, mintha balra indulna. akkor vagy jó, ha kihagyja, azt tudod mondani, nem baj, majd legközelebb. és akkor vagy jó, ha segíteni tudsz a másiknak, hogy ő is jó legyen. ez lett a munkám is, mindkettő, az emberek miatt. belebámulok a villamoson az emberek arcába, sorsokat rendelek hozzájuk, kihallgatom a beszélgetéseket, minden és mindenki érdekel.
úgy indult a meccs, hogy egyvalaki alig talált oda, egyvalaki gatyát nem hozott, másvalaki meg melltartót.

rohantam, hogy ne késsek, de nincs bent a fodrászom, mondja a kolléganője. a kolléganő nagyon helyes, kedvelem, mert mindig vigyorog. szegény öt évet ült drogkereskedésért, akkoriban elcsúfította magát (pattanásokat növesztett), és a börtönben is dolgozott, fodrász volt, emiatt nem esett bántódása. azért késik a fodrászom, a judit, mert ott volt délelőtt a bosnyák téri budapest bankban, amikor kirabolták, mondja. épp mellette állt a rabló, az ő fejéhez tartotta a pisztolyt.

lecsücsülök a kanapére, mert ez azért szürreális. ketten vagyunk a fodrászatban, a kolleganő, aki börtönviselt, és azóta leginkább a börtönbeli prostiismerőseit fodrászolja, nagyon szurkol a rablónak. amikor telefonon elmeséli a judit, hogy tizenkilencmilliót vitt el a faszi, örömmel felsikolt, szeretné, ha megmenekülne. szakértő módon magyarázza, sportruházat kell, meg sporttáska, fel se tűnik senkinek ha futsz, aztán hopp fel a villamosra, és máris egy vagy a többi közül.

egy óra múlva befut a fodrászom, halál nyugis, csak amiatt aggódik, hogy kutyasétáltatósbankbajárós ruhában van, és nincs rajta melltartó. meséli, álldogált a bankban, egyszeri átutalásra várva, amikor a mellette álló, amúgy jól szituált férfi egyszer csak elővett egy pisztolyt, és mondta, ez egy bankrablás, mint a filmekben.

mossa a hajam és meséli, az udvarias rabló senkit sem bántott, forgott a saját tengelye körül a pisztollyal, amiről utóbb az derült ki, gázpisztoly. aztán kicsit a pénztáros feje közelében is hadonászott a pisztollyal, és akkor egy nejlonzacsiban kapott tizenkilencmilliót. az egyik alkalmazott mint a filmekben, lebukott az asztal alá, és megnyomta a gombot, erre a rendőrség visszatelefonált, hogy téves-e a riasztás. mondta nekik a hátsó irodában rettegő alkalmazott, nem, jöjjenek csak nyugodtan, itt a bankrabló.

tíz perc múlva meg is érkeztek, de addigra az udvarias rabló kisétált a bankból, előtte kicsit befújt a gázsprével, aztán elszaladt és felszállt a villamosra. nem tűnt fel senkinek, olyan volt, mint egy a többi közül.

azt meséli a ladafüggő kollégám, aki a feleségét úgy hívja, a néni, aki otthon lakik, hogy az ember valójában egy hibrid, amit ufók készítettek hüllőből meg ősemberből. a hüllők a magasabb rendű technológia, most is köztünk élnek, két méter magasak, de úgy viselik az emberi bőrt, mint egy ruhát. nekem rögtön beugrott az Edgár-öltöny, a Men In Blackből. azt mondja, teljesen érzelemmentesek, és hogy gondoljak például Bush arcára, amikor bejelentették neki, hogy lezuhantak a repülők (hogy milyen repülők, az nem derült ki), na például az is tök érzelemmentes volt. ezek szerint Bush is Edgáröltönyöt hord, vagyis a hüllő hord Bush-öltönyt.

már úgy érzem magam, mint egy reggeli hírmondó, mindezt azért, mert vasárnap a meccs meg a lukács után véletlenül délután hatkor elaludtam, persze emiatt hétfőn félhatkor keltem, emiatt meg aztán kedden is félhatkor keltem, amiatt meg persze szerdán is félhatkor, ma meg félhatkor, mondjuk ma legalább hétkor indulok.

tegnap leforgatott a fókusz, pedig nincs is két fejem, próbáltam összeszedetten beszélni, csak épp nem sikerült. nem baj, legalább szépen festettem ki a szemem, és a fridakhalo pólómat is mutogathatom a tévében.

olvasom a media research techniques könyvet, ami 94-es kézikönyv, azt írja benne a csávó, hogy a jó kutatónak van spirálfüzete, nem ceruzával ír, hanem tollal, különböző kiemeléseket alkalmaz: aláhúzza a jegyzeteiben ami fontos, és ha még fontosabb dolgot akar feljegyezni, akkor függőlegesen írja a sorokat, és kis ábrákat rajzol a lap oldalára, hogy a vizualitással párhuzamban élénkítse kreativitását.

ma megint fél6kor keltem, felborult a bioritmusom, de nem baj, gondoltam, akkor viszek ebédet, kisütöttem a pulykamellet (999 forint/kg akciósan a matchben), megpároltam a zöldséget, elolvastam két könyvből egy-egy fejezetet, hajat mostam, utánanéztem pár dolognak a neten. képtelen vagyok egyszerre egy könyvet olvasni.