Galadreal

Brutal tünde

csütörtök, augusztus 28

van ez a zavarbaejtő reflexem, hogyha azt hallom: köszönöm szépen, azonnal rávágom, hogy kacsa ül a széken.

kedd, augusztus 26

aztán hazafelé a mostanában jellemző szokásom szerint az által mennék én a tiszán ladikon című dalt üvöltöttem útközben, mert iszonyatosan viccesnek hangzik a bukósisakon belülről. és beálltam a ház elé, ahol egy nagyon nagyon nagydarab férfi üldögélt a földön, amit gyanúsnak találtam. levittem a garázsba a robogót, közben folyamatosan azon rettegtem, hogy bezár a nagyon nagyon nagydarab a garázsba, de nem zárt, viszont amikor benyomtam a kapukódot, egészen közel állt a hátam mögé, úgyhogy csak kicsi résnyire nyitottam az ajtót, és becsaptam az orra előtt, de valahogy (gondolom úgy, hogy nagyon nagyon nagydarab) kirántotta és berontott a házba. én lépéselőnyben voltam, és rákiabáltam, hogy ne gyere be, erre ő azt mondta, csak látogat valakit. én erre nem azt mondtam, hogy ki a faszt látogatsz este 10 után, vagy ha látogatsz, miért nem csöngetsz fel neki? szóval ezt nem mondtam, hanem ruganyos gyors léptekkel, na jó, valójában lélekszakadva elindultam felfelé, és közben a lemerült telefonomba kiabáltam, hogy jaj de jó, hogy itthon vagy, azonnal gyere ki a lépcsőházba.

simán lehet, hogy kedves, idős, ám süket nagymamáját látogatta, de nagyon régóta nem féltem ennyire.

hétfő, augusztus 25

férfiak.

mellettem öten iszonyú hangosan a 3g-s, meg a korábbi iPhone egy-egy darabját taperolják abból a szempontból, hogy melyik csúszósabb.

tegnap meg mire odaertem elkepesztoen reszeg volt mindenki. egy különösen nagy darab, nagyon szimpatikus fotos lekapta a cipomet a labamrol, elszaladt vele egy masik asztalhoz, ahol franciak ultek, es probalta oket ravenni, hogy mondjak azt, ez francia cipo. a számomra szignifikáns másikat pedig arra probalta ravenni, hogy talking headsre tancoljon egy ingatag szék tetejen. a krisztian egy nagy korso sort ontott a nadragom teljes feluletere, valamint az elozoleg franciasággal gyanusitott cipombe, a marci néha boldogan felkiáltott, hogy brian adams, vagy brian may, a bence pedig viszonylag gyakran közölte, hogy mocskos gyurcsany, en mindehhez szinjozan voltam, ugyhogy igazan szorakoztato volt.

péntek, augusztus 8

a nagymamám, akit a rákműtétje után otthon látogatok, nagyon komolyan a szemembe néz, és azt mondja: kicsikém, magyarázd el most már, mi az a celeb és az emo.

aztán a piros, gurulós bőröndöm hangja, amit a King's Cross felé húzok egyedül, miközben próbálok arra gondolni, hogy ez most egy nagy jelentőségű pillanat, hogy vége, hogy hazamegyek. és akkor ez a pakisztáni férfi szembejön és kacsint, és egyszerre minden hétköznapi újra.