aztán hazafelé a mostanában jellemző szokásom szerint az által mennék én a tiszán ladikon című dalt üvöltöttem útközben, mert iszonyatosan viccesnek hangzik a bukósisakon belülről. és beálltam a ház elé, ahol egy nagyon nagyon nagydarab férfi üldögélt a földön, amit gyanúsnak találtam. levittem a garázsba a robogót, közben folyamatosan azon rettegtem, hogy bezár a nagyon nagyon nagydarab a garázsba, de nem zárt, viszont amikor benyomtam a kapukódot, egészen közel állt a hátam mögé, úgyhogy csak kicsi résnyire nyitottam az ajtót, és becsaptam az orra előtt, de valahogy (gondolom úgy, hogy nagyon nagyon nagydarab) kirántotta és berontott a házba. én lépéselőnyben voltam, és rákiabáltam, hogy ne gyere be, erre ő azt mondta, csak látogat valakit. én erre nem azt mondtam, hogy ki a faszt látogatsz este 10 után, vagy ha látogatsz, miért nem csöngetsz fel neki? szóval ezt nem mondtam, hanem ruganyos gyors léptekkel, na jó, valójában lélekszakadva elindultam felfelé, és közben a lemerült telefonomba kiabáltam, hogy jaj de jó, hogy itthon vagy, azonnal gyere ki a lépcsőházba.

simán lehet, hogy kedves, idős, ám süket nagymamáját látogatta, de nagyon régóta nem féltem ennyire.