eredetileg pihenni szerettem volna, úgy terveztem, az ünnepi szabadság után újult erővel vetem magam a munkába, hogy annyit alszom, amennyit nem szégyellek és friss leszek, valamint üde. ehhez képest a szemem is leragad, semmilyen munkával nem haladtam, amivel szerettem volna, nagyobb halom mosogatás előtt állok, mint ami még akceptálható és valamiért kifejezetten sajnálom magam, amire nem nagyon van okom, vagy még nem jöttem rá, hogy mi az. anilla az ilyenekhez szokott hisztibéka tag-et tenni.

furcsa dolog ez a blogolás. valójában egyáltalán nem értem, pedig már több mint négy éve élek vele. vannak elméleteim róla, leginkább az, hogy az exibicionizmus és a másoknak küldött üzenet sajtszagú kombinációja, aztán sokszor azt gondolom, hogy súlytalan, aztán meg azt, nem írok akármit, úgyhogy nem lehet az. aztán meghal egy blogger, akit sosem láttam, csak olvastam és megrendít, aztán ír róla valamit a másik blogger, akit nagyon szeretek és naponta beszélünk, és ülök itt az új, majmos pizsamagatyámban és nézem a karácsonyfát, hallgatom valami értelmetlen focimeccs zajait és egyszerre meghatódok és elvigyorodok a szövegen és eszembe jut, muszáj leírnom róla, hogy a tinilányok könyvében tizenöt éve azt olvasta, göndörebb lesz a haja, ha bemelegített sütőbe dugja a fejét. kipróbálta, göndörebb lett. van olyan kollégám is, aki előbb blogger ismerős volt és évekkel később lett kolléga, meg van olyan barátnőm is, aki 2003-ban a szódában úgy ismertem meg, hogy te írod a xyz-t, áááááá, én meg a zyx-et, áááá. és fogalmam sincs, hogy ezt most miért írom, ezért is furcsa dolog ez a blogolás. megyek is és főzök egy teát, hátha lejjebb viszi a hasamban a töltöttkáposztabejglitortapogácsahalcsirke halmokat.
kaptam wii-t. bibibibiii.

bár korábban előfordult, hogy éltem vele, ma rosszul leszek attól, ha valaki egyes szám második személyben írt szöveggel akar hatást kiváltani.

update: az egymás után írt rövid, hatásvadász tőmondatoktól is irtózom.

hosszú idő után először karácsonyi hangulatom támadt körülbelül öt napja. a karácsonyi hangulatomat némiképp beárnyékolta a narkolepsziával párosuló téli betegség, de aztán kicsit jobban lettem és elmentem az arénaplázába, aminek a bejáratánál kaptam az smst, hogy a csapatépítő céges karácsonyon az egyik feladat egy másodfokú egyenlet és segítsek, mert senki sem tudja. az efféle helyzeteknek megfelelő automatizmussal kétségbeesetten hívogattam az aput, de hiába és közben megoldóképleteket futtattam a gondolataimban. bár tíz éve matektagozaton érettségiztem, azóta egy darab másodfokú egyenlettel sem kerültem közelebbi viszonyba, végül egy áfás számla hátulján álltam neki. az agyamba égetett matekóra tömegek információi szépen lassan áramoltak, rigmusokban tárolt szabályok jöttek elő(miszerint á meg bé a négyzeten egyenlő ánégyzet meg kétábé meg bénégyzet, valamint mínusz bé plusz/mínusz négyzetgyök bénégyzet mínusz négyácé per kétá). karácsonyi hangulatban ültem a hömpölygő tömeg közepén egy kebabos előtt és kisvártatva kijött a mínusz kettő.

egoblogger:
egy egész teljes napot végigaludtam, olyan voltam, mint aki héthetes. aludtam, ébredtem, megettem, amit P. elémrakott: köptetőt, náthaellenit, teát, cvitaminbombafrissenfacsart levet, nagysütit, kissütit, reggelit, vacsorát, aztán újra aludtam. csak ettem és aludtam és jó volt. és nem tudom, hogy levágassam-e a hajam, eltérő álláspontok ütköznek. stelpa szerint a kiválasztott frizura nem elég punk. (a hajam jelenleg egyáltalán nem punk, de úgy tűnik, stelpa tudja, milyen érvre van szükségem.)
szombattól minden nap bulizni fogok és jó lesz.
pár órája eszembe jutott, hogy iszom egy kávét és elsöprő boldogsághullám söpört át rajtam a kávéivás lehetőségétől.

hamarosan itt a karácsony és úgyis rég meséltem állandó szereplőmről, máriáról. mária jól van nagyon, micisapka is jól van nagyon, kockásfülűnyúl viszont nincs annyira jól. tegnap ugyanis leesett a szeme. vagy leszedték a szemét (gyanakszom), mindenesetre egy ragacsos ragacs maradt a helyén.

na de, a szerencse ugye forgandó: egyszer egy leesett szem, másszor egy megtalált halálfejes kitűző. azt tanították nekem, amikor gyerek voltam, hogy mindenre van megoldás, csak akarni kell. íme.


köszönöm a fotót, B.

ott a tudás,
ahol az internet.