tetraéder alakba kell rendeznem. alulra a nagyobb darabok jönnek, rá nagy szelet újságpapír, a csúcs stabilitásához csúzligallyakat vadászok a kullancsos erdőből. villásbotok csimpaszkodnak egymásba, lobban a tűz, én egyenesen a füst útjába állok, mert úgy tudom, szépre száll a füst.
max bolond aki állja.

úgy tudom, bolond az is, aki tescóban vásárol, de hazafelé mégis, szerencsére. így tízcentis, fűzöld sáskát láthatok padlizsánok tetején és átélhetem az élményt, hogy a parkolóban sétálva egy férfi jól artikulálva azt mondja rám, de szép lufi.

meg kell osztanom veletek egy történetet, egyben segítséget is kérek.

amikor tegnap délután 17 órakor, hónyomihoz hasonlóan gyanutlanul elindultam munkahelyemről, arra lettem figyelmes, hogy a metróaluljáró lépcsősorán egy teljesen ép, igen nagy méretű HAL fekszik békésen. a megdöbbentőnek tűnő eseménynél kapóra jött az éppen nálam lévő, a sajátomnál menőbb mobil, amelynek segítségével nagyszerű felvételeket készíthettem róla.

néhány perccel később igen nagy körben álltunk: két idős, csíkosszatyros hölgy, három kamaszfiú (akik haza akarták vinni, kisütni), a közeli török büfé három aggodalmas arcú alkalmazottja és én, a HAL körül. mondogattuk hosszan, hogy SZEGÉNY HAL és a törökök nagyon fel voltak felháborodva, mert ők az igazságot is tudták, hogy itt lakik (drámaian felmutattak a leközelebb eső erkélyre) a lajos vagy a laci, aki őőőőőőőrült (drámaian felemelték mindkét kezüket az ég felé) és aki kidobta a HALat az utcára, pedig idáig akváriumban nevelgette.

azt is mondták, pirannya, de nem tudom, hogy valójában az-e. valaki?





UPDATE: kiderült!!! Kék akara. Az egyik leggyakrabban kapható bölcsőszájú hal.

négy éve kezdtem ezt a blogot, felnőttem azóta, vagyis hahaha, dehogyis. viszont ugyanaz a munkám, amit szeretek, a hajam hosszabb lett, azóta deli csokit is lehet kapni magyarországon és a sarkkert is nyitva van még mindig, mint ahogy 2003 június 27-én is nyitva volt. bár sosem járok oda. viszont még mindig nem tudom, hogy inkább mérleg típusú vagy inkább szűz típusú vagyok-e. azon a napon születtem, ami a kettőt váltja. előbbit vagy racionális egyensúlyratörekvőnek vagy kiegyensúlyozatlan döntésképtelennek képzelem, mindkettő vagyok, de csak kicsit, utóbbit úgy, hogy szende, csendes, karcos eszű, nőies, amilyennek jó volna lenni.

vezesse életemet az, ami jobban tetszik! nézzük a mait:

mérleg: Több lehetősége is nyílik most arra, hogy plusz bevételekhez jusson, amit érdemes is kihasználnia, mert költekező hangulatban van.

szűz: Ön szabja meg a saját értékét az élet minden területén. Ez ugyanúgy igaz a hivatásra, mint a szerelmi életére. Nyugodtan tegye magasra a mércét!

lóvé, love, érték, mérce, ááááááááááá. túl sok az input. túl sok az input.

regényt írok a fejemben, szinte folyamatosan írom, jegyzetfüzetet fogok rendszeresíteni a rögzítésre. kezdődhetne úgy, hogy "kivétel nélkül az írásaikba szerettem bele. mindnek. fecnire, blogba, szerelmeslevélre, fájlban átküldött novella nyomán, újságcikkben vagy sajátkötet borítóbelsőjén. elárulja őket, mindet, kivétel nélkül. beléjük szerettem, volt, hogy egyszerre többe is."

vagy kezdődhetne úgy is, hogy "a lábujjam kilóg a homokbucka alól, látom a pirosló körmöm, pedig a másik lábammal igen nagy hangsúlyt fektettem arra, hogy teljesen betemessem és egy fillérnyi darab se látszódjon ki belőle. úgyhogy tovább rugdalom rá a homokot, mert nem szokásom befejezetlen munkát hagyni. a görcsös átlagszámítás után ez is kényszerességem gonosz játéka."

az mtk pályán rendszeresen voltak rockkoncertek akkoriban. nem tudtuk, hogy rockkoncert, csak azt, hogy a feketeruhás, hosszúhajú nagyfiúk sok sört isznak, de a sörösüveg nem kell nekik és szívesen odaadják, vagy csak lerakják és akkor nagy (egy idő után meglehetősen nehéz) zacskóba össze lehet gyűjteni. fostunk tőlük kicsit, de cinkebarátnémnak két bátyja van, úgyhogy ki voltunk képezve. a sörösüveget később vissza lehetett váltani és lehetett belőle a trafikban nyomógombos tolltartót és csillogós pénztárcát szerezni. a 86-os scorpions vagy a 88-as metallica előtt is jó bizniszt csináltunk.
ha ott voltál valamelyiken, neked is nagyon köszönöm.

amikor a teraszasztalon lévő szánalmasan aprócska terítőt szemlélem, lelki szemeim előtt a viaszosvászon jelenik meg. amikor fellógatom egy kiadós eső után a víztől csurgó textilterítőt, viaszosvászon ábránd libben bal szemem sarkából. tűrök péntekig, aztán indulok. az ikeába.

rajtakapom a textilosztályon az ingerülten tegező eladónőt a hazugságon. azt mondja, nincs viaszosvászon terítő, és ahogy körbejárok látom ám, mégis van, most éppen csak nincsen raktáron. ez igen nagy különbség. ennek fényében a viaszosvászon terítő létezik, sőt, mutatóba (a vásárló ingerlésére) ki is akasztanak egyet, eképp hazugság állítani, hogy nincsen. sebaj, a késztetés még él, a mécsestartó, egy kiló húsgombóc, a salátáskanál és a kutyaosztályon szerzett nagyméretű, rózsaszín, magassarkú plüsscsizmajáték legkevésbé sem enyhíti a viaszosvászon hiányát.

kocsiba pattanok, szám sarkában őrült mosoly fickánd, mert rájöttem, a kika budapest felé esik az ikea irányából. légy szisztematikus, mormolom magamnak és a körforgalomból a bevásárlóközpont felirat felé veszem az irányt.

- "a textilhatásúnak métere 5000 forint, a színtiszta pvc valamivel olcsóbb, csak sajnos nem hajlik" - lehervad a vigyor, fejszámolás: egyméterszer kétméteres asztal, 1.40 széles az anyag, 2.40 hosszút kell vennem, majdnem tizenötezer, jézusom, egy viaszosvászonért. racionalitásom irracionalitásom fölébe kerekedik és a cinkos eladó "a tescóban is árusítanak" súgására bár csekélyebb lelkesedéssel, de még kitartóan az áruház felé veszem az irányt. az áruház legtávolabbi pontján lelem a viaszosvászon terítő részleget, megdöbbenésemre a világ igazán legrondább példányaival. ízlésemet félretéve hosszan válogatok, végül a mérethiány ment meg attól, hogy valami olyat tegyek amit megbánnék.

fáradtan, viaszosvászon nélkül kullogok haza, de legalább nagyméretű, rózsaszín magassarkú plüsscsizmajátékom már van.

24 óra alatt kétszer illettek az úrinőség vádjával, igaz, ellenkező érvekkel. előbb valakik tehát az úrinőség vádjával illettek egy adott reakció miatt, másodikként valakik pedig megfosztották tőlem az úrinőség lehetőségét, egyszerűen azért, mert kiejtettem a számon a csikló kifejezést. a csikló kifejezést azért ejtettem ki a számon, mert el akartam magyarázni az ibm laptop egértechnológiáját. az az, amit ennél tudományosabban bögyörőnek, pöcöknek, bigyónak, buzerálónak, vagy bingyergetőnek hívunk, angolul pedig pointing stick a neve. amúgy az angolajkú júzerek is leszarják a pointing stick elnevezést és mellbimbónak hívják, sőt, harmadik mellbimbónak, amire ráadásul külön szavuk is van (nubbon). sőt, azt is tudom, hogy ujjgörcsöt okozhat, tehát egy csomó mindent tudok róla, csak azt nem, mi a magyar neve. ezért (és még egy dolog miatt, ami nem publikus) nem vagyok úrinő.

lábujjheggyel érzem az alját. behajlítom először az ujjakat, aztán a térdemet, eresztem a seggem lejjebb és lejjebb, már guggolásban vagyok, de csak majdnem, mert a nyomáskülönbségtől pattog a fülem, akkor elrugaszkodok, először nyújtom a térdem, engedem a seggem, nyújtom a lábujjaim és egy utolsó, erős nyomással ellököm magammal az aljáról, karommal egy határozott mozdulattal fentről lefelé csapok. kétméteres lehet a víz, talán másodperc sincs amíg felülre érek és onnan még fentebb. először a fejem bukkan ki, a nyakam, a mellkasom, ami a nagy sebesség ellenére egyrészes fürdőruhámnak köszönhetően fedett marad, a hasam, a derekam, aztán érzem, nem jutok feljebb és fordított sorrendben érzem újra a vizet, a derekam már odabent, a hasam, a mellkasom is, karommal egy határozott mozdulattal lentről felfele csapok, hajlítom a térdem és újra, lábujjheggyel érzem az alját.
konferencia, ebédszünet.