reggelre a körmöm alól kinőtt egy kaktusz. tökre szeretem a kaktuszokat, de ez picikét szúr, úgyhogy elmentem a doktorhoz. a doktor konzíliumot rendelt, mert bár köröm alól sarjadzó filodendront már látott, rémlett neki egy bimbós leander is, de a kaktuszt érdemesnek találta tudományos célokra.

a kezelés menete egyszerű volt, a számon keresztül benyúltak és kihúzták a gyökerénél fogva. mostanra újra komfortosnak érzem magam, de a helye azért birizgál és azt sem értem pontosan, hogy miért éppen velem történik mindez.

a blogom 27.-én volt egy éves. kristálytisztán emlékszem arra a napra.

végül mindkettőre felvettek, a szociológiára és a kommunikációra is. még nem döntöttem el, hogy melyikre járjak, és még azt sem lehet tudni, hogy kapok-e valamelyiken ösztöndíjat. pedig jó lenne, mert az havi nyolcvanezer.

mostanában többször is megfordultam olyan társaságokban, ahol a résztvevők semmi másról nem tudtak beszélni, csak a gyerekeikről. pelenkavásárlás, meg idegesítő a gyerek, meg jaj de aranyos a gyerek, meg majd csak fürdetés után baszunk be, meg alig bírok aludni mert állandóan bőg.

én meg azért nem tudok aludni, mert rendszeresen bebaszom a fejem a falba, amikor a fal felé akarok fordulni, mert közben kiderül, hogy már rég arra voltam fordulva.

ha délután megyek edzésre, a cuccomat a munkahelyi asztalom alatt tartom. hát most valahogy kiesett a bugyim belőle és felhívott egy kolléga, hogy az enyém e, mert már többen pályáznak rá. belőlem lett a jó vicc. bru. ha. ha.

beleharaptam a saját hasamba és másvalaki üvöltött fel fájdalmában. kecsesen keresztbe tettem a lábam a villamoson, mire rájöttem, hogy nincs is lábam. gyűrűztem egy göndör hajtincset az ujjamon, de észrevettem, hogy az előttem ülő kedves arcú ötvenes hölgy bajusza az.

oké, ennyi. nincs már. befejeződött. viszlát. agyő.

sétálgattam a népligetben, amikor a hajtincsem belegabalyodott egy faágba. próbálgattam egy darabig, csavartam a nyakam, fordítottam a fejem, meresztettem a szemem, de nem sikerült kihúzni.
éppen egy évig maradtam így.
pár hónapig rettenetesen zavart a szorult hajtincs, de aztán apránként berendezkedtem a népligetes életemre. a szeretteim könyveket hoztak, éjszakára pokrócot és minden nap kaptam a helyi melegkurváktól finom teát és kiflit is.

az utóbbi hetekben kiderült, hogy még mindig ugyanott élek, üldögélek a fa mellett, olvasok és írkálok egy nagy füzetbe és valójában én szorítom görcsösen a hajszálakat a fára. gondosan ügyelek rá, hogy ne kanyarodjon le és ne lazuljon a szorítás.

jó, jó, nem szabad beleélni magam, jó, jó, de ha aszondja a titkarnő, hogy 99 százalék, akkor azért az jó. doktori. az jó. és még fizetnek is. az meg aztán végképp nagyon jó.

láttatok már olyan hullamerev egértetemet, ami a belsejében élősködő apró csontkukacoktól mozgolódik? közkívánatra felteszek róla egy képet.

száguldozom a motorral és úgy nézek ki, mint a vízipókból a katicabogár. erős vagyok, erős vagyok, erős vagyok.

ha valaki ismer magyarul beszélő marokkóit, kérem jelezze.

nem. nem létezik az az eset, hogy a kifejezésre juttatott vegytiszta, ám adott helyzetben kurvára reménytelen érzelmek következmények nélkül volnának, vagy bármiféle értelmük lenne. én vonzódom hozzád. te vonzódsz hozzám. vagy legalábbis egyedül érzed magad. és akkor mi a fasz van? úgyse történik semmi, úgyse az a helyzet, úgyse működik.

mindezek ellenére, amikor leírtam, hogy 'reménytelen vonzódás', a következő pillanatban úgy olvastam, hogy 'reményteli vonzódás'.
faszszopó freud.

június. már megint június. már megint ugyanaz a para.

welcome back my dear. megmentetted a saját életed.

csak azert loptam el akkor azt a tasak bazsalikomot, mert azt nézte az a gonosz fehérköpenyes csaj, hogy csórok-e. hát ha néz, akkor csórok. de ez nem ma volt. ami ma volt, az azért volt, hogy adott esetben doktor szöszi lehessek.

most elmegyek és megveszem a narancssárga bukósisakot.


vakk, egy napod maradt. úgy vigyázz.

két számítógép előtt ülök és egy laptop van az ölemben. Az egyik gépen van csak net, arról írom a blogot. A laptopról nyomtatom a kutatási tervet, hogy a holnapi felvételire rájöhessek mit is írtam és közben a harmadikon Bourdieu a közvélemény nem létezik című remekét olvasom.

tegnap csúnya csúnya csúnya állapotba ittam magam, mondjuk nem is volt könnyű napom, hanem inkább nagyon is nehéz.

moszatka ma államvizsgázik, a vadocska meg hétfőn, nagyon szurkszurk.

budapest los angeles, los angeles tahiti, tahiti hiva oa repülővel, aztán három óra hiva oa fatuhiva katamaránnal. ha én ezt az utat egyszer megtehetném.
az bizony jó volna.

gyorsan dokumentálom az iménti beszélgetésemet Nefrittel.

Nefrit: Az anyuék soha nem vettek nekem My little ponyt.
Galád: Én meg mindig káposzta-babát akartam. De tényleg, azt miért hívták káposzta babának?
Nefrit: Mert egy nagy káposztában ült és azt lehetett lehajtani szoknyának. Esküszöm, esküszöm.
Galád: ?!?!?!?!
Nefrit: Ja, nem is, mert egy hatalmas süteményben ült és azt lehetett lehajtani szoknyának.
Galád: Az előbb esküdöztél, hogy káposztában ült.
Nefrit: Az hülyeség volt.
Galád: De akkor miért hívták káposztának?
Nefrit: Mert a magyarok még nem ismerték a brownies süti fogalmát.

Zoli közben tájékoztatott bennünket, hogy az angolszász kultúrkörben nem a gólya, hanem a káposzta hozza a gyerekeket.

de akkor mi az igazság?

reggel belerúgtam egy skinheadbe a tömegben és úgy csináltam mintha véletlen lett volna. utána meg kurvára bedagadt a lábujjam, mert én papucsban voltam, ő meg katonai surranóban.

Jól van, jól van már, nem leszek pokrimóni. pedig kurva jól tudom ám mondani, hogy nyerjen tőlünk pl egy tábla csokit. talán még lebegtethettem volna néhány húszezrest is, ha kitartó munkával feljebb jutok a ranglétrán.

Kérdés.
Elvállalja-e az ember egy (ciki) telefonos vetélkedő műsorvezetesét aránylag jó pénzért.
Vagyis.
Lepaktál-e az ördöggel, hogy pokrivtsák móni lehessen???

Tegnap négy órát ültem Juditnál és Alfrédnál. Alfréd a francia polinéziában lévő marquisas szigetvilág Nuku Hiva nevű szigetén született, egy nagy csonttal át van lőve a füle és úgy köszön, hogy "Én Alfréd, én férj."

Judit ötven feletti régész és néprajzos, Alfréd hamrinc körüli, vaskos, izmos tesztoszteron gumó, aki folyton mosolyog és tele van tetoválással. Az óbudai kertjükben minden terméskőbe belevésett vagy egy teknőst, vagy egy kutyafejű embert, vagy valami sajátos óceániai motívumot. Azt is tudja mondani, hogy cicu, meg hogy dorombol.



Nuku hiván nem nagyon házasodnak az emberek, mert mindenki a szerelemnek él és inkább valahány év után összeállnak mással, ha kihül a szerelem. Nincs megcsalás, mert aki egyszer összeházasodik, az akkora szerelem, hogy örökké szól. Aki meg csak együtt él, az úgyis bármikor továbbállhat.

A marquesasiak nem igazán törődnek az idővel, amikor felmegy a nap, akkor elkezdődik az élet, amikor lemegy, akkor vége. órát nem hordanak, csak egy pareu nevű nagy kendőt, amit a férfiak meg a nők más-más technikával kötnek magukra.

a nők legalább húszféle illatos növényből álló köteget tűznek a hajukba. ma este egy török asszonyhoz megyek.