megragadtam a fejtetőmnél a hajam,
és
kirántottam magam a lyukból,
ahová belöktem magam,
amikor kigáncsoltam a lábam.

na persze nem ment egyedül a kihúzás.
segített, aki mindig szokott.

hajléktalanokkal
töltöttem a napot.
megvicceltek,
aztán kinevettek.
még most is vigyorgok,
mert

jó nap volt.

aztán odajött egy pasi egy bulin, hogy van felesége meg két gyereke, de jó lenne, ha szülnék neki még kettőt. aztán verset mondott, kezet csókolt és továbbállt. kijöttek a szeplők a virágültetési projekt közben, büdös muskátli, még büdösebb büdöske, és paprikavirág van a ládákban.
nem tudom, hogy más emberek is gyártanak-e parahalmazt, amikor harmonikus az életük, vagy nem gyártanak. jó volna tudni.

nem tudom milyen madár volt, csak annyit, hogy énekes, és hogy eléggé szeretett enni. egészen kicsi volt, fényes aranybarna nyakkal és háttal. először csak közel jött, húszcentire leült egy növénytámasztó kerítésre, aztán amikor nagyokat haraptam a szendvicsbe, egy szempillantás alatt odarepült a kezemre, a kis karmaival belekapaszkodott az ujjamba és ő is harapott. kurvára megijedtem, és rugdaltam meg boxoltam kettőt a levegőbe, és akkor szegény odébbállt.
felszállt a felettem lévő kerítés tetejére, és jelentőségteljesen énekelt (üvöltött).
a hyde park cornernél volt, ahová azért mentem, hogy lássam a speakereket, de nem voltak, mert csak vasárnap vannak, 11-kor.

a madár inkognitóban fellelhető a képen.