Galadreal

Brutal tünde

szombat, december 27

roskadozik az asztal, még tejbegríz is van, reggelire, atyavilág, tejbegríz. finom tejbegríz, nem szabad összekutyulni a fahéjas cukorral, szórni kell a tetejére, kívülről befelé körkörösen haladva fogyasztani. és az a sütemény, az is tetszik nekem, milyen sütemény az, kérdezem, hát az hájas mondja ő. dióval van töltve? kérdezem megint, hát, ez olyan hájas, mondja ismét. alacsonyabb mint én, fiatalabb is jóval, fehér inge van és fekete csokornyakkendője, ugyanazt viseli, amikor nem sokkal később, de ugyanazon a napon a bőröndök cipelésére szolgáló kocsin látom újra, önfeledten rollerezik, mélyeket szánt a betonon rövid és tömzsi, azt is mondhatnám, hájas lábaival.

péntek, december 5

egy asztalnál ülünk mindahányan, én boldival beszélek magyarul, christiano és fabiano portugálul, lucy és alex meg franciául, karen meg csöndben van, ő az angolon kívül csak kínaiul tud, de azt itt most éppen nem beszéli más. mindahányan arról a squatról beszélünk, amit mayhemben nyitott a vörös fiú, aki éppen a poharakat szedi az asztalról. igazán gazdag környéken van ez a squat, négy emeletes, valami nagykövetség volt egykor, ennek megfelelően ritka képződmény. megnyitása után idővel gazdag brit fiatalok költöztek be, akik azt beszélik másoknak, hogy ők nyitották, pedig nem is. az eredetiek, akik igaziból megnyitották, például a vörös, aki épp a poharakat gyűjti, tovább álltak, a négyszintes mayhemi squat eképpen nem menő többé.

még szerencse, hogy az old blue last még nyitva, mondjuk csak éjfélig, színház volt egykor, a globe-nál is régebben, most kiváló hiphop muzsika hangzik, táncolunk, még nagyobb szerencse, hogy a mother bar is nyitva, bégeles is van a szomszédságában, azt beszélik, a marhahúsost kell venni, az a finom.

kedd, december 2

viszont van egy rossz hírem, mondta az eszter az erkélyen, és aztán azt is mondta, hogy meghalt a botek, és szomorú volt az arca. akkor odamentünk a terráriumhoz, és láttam, hogy a botek, aki egy viszonylag nagy méretű botsáska, valóban hullamereven fekszik a hátsó traktusban. és akkor az eszter előkapta a gumikesztyűket, meg a tőzeget és néhány lefagyasztott eperlevelet, mert az eszter eléggé felkészült botsáskákból, és felvette a jobbkezes kesztyűt a jobbkezére, én meg a balkezes kesztyűt a jobbkezemre, és nekiálltunk a pucolásnak. három generációból a középső tagjaitól féltünk csak, mert fickándoztak, de végül kitartóan összeszedtük mind a húsz botsáskát, még akkor se nagyon pillantottunk fel, amikor tíz öltönyös ember haladt el mellettünk valamifajta szerkesztőségi látogatáson. talán ennél csak az furább, hogy mi sem tűntünk fel nekik.
rip, botek.