roskadozik az asztal, még tejbegríz is van, reggelire, atyavilág, tejbegríz. finom tejbegríz, nem szabad összekutyulni a fahéjas cukorral, szórni kell a tetejére, kívülről befelé körkörösen haladva fogyasztani. és az a sütemény, az is tetszik nekem, milyen sütemény az, kérdezem, hát az hájas mondja ő. dióval van töltve? kérdezem megint, hát, ez olyan hájas, mondja ismét. alacsonyabb mint én, fiatalabb is jóval, fehér inge van és fekete csokornyakkendője, ugyanazt viseli, amikor nem sokkal később, de ugyanazon a napon a bőröndök cipelésére szolgáló kocsin látom újra, önfeledten rollerezik, mélyeket szánt a betonon rövid és tömzsi, azt is mondhatnám, hájas lábaival.