december 23-a óta volt a lépcsőházban, a bejárat mellett egy egészen kicsi fenyő. valaki megvette, de aztán nem kellett neki. vagy valaki megvette, de rosszul viselkedett a fa a lakásban, lehányta az új kanapét, molesztálta a nagymamát, megitta a viszkit, mutogatta a fütyijét az asztalnál, vagy állandóan púzott, úgyhogy kiutasították.
most felhoztuk a lakásba, és a karácsonyfánkról rátettem néhány díszt. mert eszembe jutott az a mese, amiben szomorkodik a karácsonyfa, mert annyira szerencsétlennek néz ki, hogy senki nem viszi haza. tudom, hogy nem túl környezettudatos dolog a halott fa, pláne, ha halott fárara díszeket aggatunk, blablabla, de én tudom, hogy ez a kis fa most jól érzi magát.

oké, oké, kicsit meg vagyok hatódva.

és végülis ebben az évben sokat tanultam. januárban voltam a legboldogabb, májustól őszig robogóztam, júniustól bonyolódtam, szeptemberben nápoly, na és persze róma, ja és ne felejtsük a szakítást sem, aztán novemberben volt az újra, meg a lakástulajdonos lettem.
még az is van, hogy imádom a családomat, még soha nem kerestem ennyit, mint idén, imádom a munkámat is, érdekes dolgokról tanulok, szuper barátaim vannak, na és persze szerelmes vagyok.
ma van az év utolsó napja.

ma előszilveszter, holnap szilveszter, holnapután utószilveszter, holnaputánután meg becsomagolom az életem egy teherautóba, és megkezdek egy újat. a piros konyhás lakásban. aztán holnaputánutánutánután felülök egy repülőre és elmegyek a kicsike berber oázisba, többfeleséges férfiakat, marokkói esküvőt, dzsinelőcsalogató-szertartást nézni, és szőnyeget meg függönyt venni a piros konyhás lakásba.

ott van az a pingpongasztal, fent. a munkahelyem felett, a "klubban", a csocsóasztallal, meg a jéghokijátékkal. mindenki izzadtan és csatakosan rohangászik, és vihogva üvöltözik, hogy ki a csalós, és ki a nem.

mint a bosszúállós filmekben, amikor bemutatják a főhőst, meg a feleségét, hogy hogyan élnek ők, ketten.
hogy aztán amikor megölik a csajt, lehessen sírni, meg sajnálkozni.

anya nyert a globus konzervgyártól egy dvd-lejátszót, mert bedobta a szelvényt, amikor májkrémet vett. apa szerint ez a bizonyíték arra, hogy neki ezentúl mindig májkrémet kell vacsoráznia. ahogy eddig is.

ma van a karácsony. a tradíciók, a szeretet és a májkrém ünnepe.

"Játékmedvéket dolgoztatnak a szerkesztőségben!"

"Színes álom, szagos fing."

"Ez itt egy usankás tatár nő."

"A kutyák városa egyre barnább."

"A kopasz Görög László jó?"

"Ha nincs szexesünk az is jó lesz."

"Vegyem le a seggeset a galériából?"

"Na, egy ilyen, az kurva jó lenne, lefelé fordítva meg még jobb. Csak pinára utaljon."

Ezek azok a mondatok, amiket az elmúlt pár pillanatban kimondtak a közvetlen közelemben.

már öt éve dolgozott, egyszer meg is kapta az év dolgozója címet, mert minden megállónál éppen annyi ideig állt, és éppen annyi ideig tartotta nyitva az ajtókat, ameddig szabványos. időben csillingelt, és időben, pontos igényességgel nyomta meg azt a gombot, ami a 'kérem vigyázzanak az ajtók záródnak' szöveget beüzemeli. Minden reggel pontban hajnali négykor kelt, hogy időben beérjen. Remélte, hogy egyszer megteheti, tulajdonképpen csak azért volt ilyen pontos és rendes, hogy egyszer, akár csak egyetlen alkalommal megtehesse.

Ma volt az a nap. Reggel, amikor beért, szólt a főnöke, hogy van egy próbajárat, most javították a szerelvényeket, és hogy tudja a dolgát, induljon, ki kell próbálni. Széles mosoly húzódott az arcára, és elindult.
Már robogott az alagútban, a torkában dobogott a szíve, csillogott a szeme, de már látta a kukac (kukacnak hívta magában) végén a fényeket. már egészen közel volt, amikor nagy levegőt vett, rátette a kezét a gombra, és amikor az első állomáshoz ért, megnyomta.

Hangosan dudálva, csukott ajtókkal halad. Erősen nyomta a tülköt, pontos igényességgel, csak most sokkal pontosabban, és felszabadultan.
Dudált és vigyorgott.
közben arra gondolt, most már ideje munkahelyet váltani.

már ott a nevem a postaládán, már fények is vannak, a parketta is új, a festés is csodaszép, én gombfocifigurákat pattintok ketté, hogy a műanyag felület alá be tudja írni a Buffy szereplőinek a nevét. asszem a Giles lesz a kapus.

a homokba túrom az arcom, beszélgetek egy tevével, sütkérezek a pálmafa alatt. de vajon milyen az idő januárban marokkóban?

az orrom előtt, fehér kaviccsal, egy egész marékkal megdobta a kisfiú a kislányt. a kislány azonnal jelentkezett, magasra tartotta a kezét, hogy beárulja a dobálót, de a tanárnő nem látta, mert ő a sor elején ráncigált egy fülessapkás másik fiút. akkor én megragadtam a kedvező alkalmat, és odasúgtam a kiscsajnak, hogy ne jelentkezz, hanem verd meg inkább, vagy dobd meg te is.
azt mondta inkább beárulja.
mondtam, hogy felesleges, következőre ugyanúgy meg fogja dobni.
farkastörvények vannak, ezt mondtam, hároméves kortól.
megkérdezte mi az a farkastörvény, de arra már nem mertem válaszolni, mert észrevettem, hogy a tanárnőjük gyanúsnak talál.
úgyhogy odébb álltam és egyszerű járókelőnek tettettem magam, aki nem uszítja a jámbor arcú kislányokat verekedésre.

nem tudok eleget tenni állampolgári kötelességemnek, mert lejárt a személyim, az útlevelemet meg a szerelmemnél felejtettem. ja, és ebben az esetben nem is akarok.

vihogtam reggel, amikor meg kellett mondani, hogy jó-e a fal színe, vihogtam, amikor a gyönyörű marokkói zenész üldögélt mellettem, vihogtam, amikor megvásároltuk a parkettát, vihogtam akkor is, amikor nem fért bele abba a nagy autóba, vihogtam, mert annyi volt a dolgom ma, hogy különféle áruházakban nézelődjek, és pénzt költsek. most várom a vihogós csajokat, hogy vihogósbebaszós csajbulit tartsunk.

A Johi átsusogta szemből, hogy 'Eljegyzési ölelkezés miatt zuhantak a mélybe' és hogy 'Injekcióval enyhítik Burt Reynolds kínjait!', a Szofi oldalról rákontrázott, hogy 'Kandalló esett a terhes Claudia Schiffer lábára', én hozzátettem, hogy 'Farka van a Hulk babának', és mindhármunk szeme könnyes lett a régi szép idők emlékére. MC, emlékszel?

És most elmegyek a Katushoz, mert a hasában van egy gyerek, aki mindjárt kijön, de addig is együtt várjuk az otthonában, hogy meghozzák a pelenkázót.

kecske kecske kiskecske
van-e nálad tejecske?
ha van nálad tejecske
add ide most izibe!
ha nem adod izibe,
elszaladok messzire,
nem kell már a tejecske,
tiéd marad örökre.

hétévesen költöttem.
vajon hogy jutott eszembe az 'izibe' kifejezés? és egyáltalán. tulajdonképpen mit jelent az?