december 23-a óta volt a lépcsőházban, a bejárat mellett egy egészen kicsi fenyő. valaki megvette, de aztán nem kellett neki. vagy valaki megvette, de rosszul viselkedett a fa a lakásban, lehányta az új kanapét, molesztálta a nagymamát, megitta a viszkit, mutogatta a fütyijét az asztalnál, vagy állandóan púzott, úgyhogy kiutasították.
most felhoztuk a lakásba, és a karácsonyfánkról rátettem néhány díszt. mert eszembe jutott az a mese, amiben szomorkodik a karácsonyfa, mert annyira szerencsétlennek néz ki, hogy senki nem viszi haza. tudom, hogy nem túl környezettudatos dolog a halott fa, pláne, ha halott fárara díszeket aggatunk, blablabla, de én tudom, hogy ez a kis fa most jól érzi magát.

oké, oké, kicsit meg vagyok hatódva.

és végülis ebben az évben sokat tanultam. januárban voltam a legboldogabb, májustól őszig robogóztam, júniustól bonyolódtam, szeptemberben nápoly, na és persze róma, ja és ne felejtsük a szakítást sem, aztán novemberben volt az újra, meg a lakástulajdonos lettem.
még az is van, hogy imádom a családomat, még soha nem kerestem ennyit, mint idén, imádom a munkámat is, érdekes dolgokról tanulok, szuper barátaim vannak, na és persze szerelmes vagyok.
ma van az év utolsó napja.