annyira jó.

idejött hozzám a főnök és a kezembe nyomott ajándékként egy bajor imre show-s sószórót, show-só, értitek, aztán besétált a cég jogásza és az egyik rovatvezető tök részegen, és elmesélték, hogy borz-pörköltöt ettek valahol siófok mellett.
ez történt az elmúlt negyed órában a munkahelyemen.

megint magántelefonszámot írt ki a telefonom és felvettem és nem szólt bele senki, csak valami zene meg zörej hallatszott és akkor gondoltam magamban, na basszameg, megint hívogat a zaklató, de aztán egyszercsak belesivalkodott a Katus, hogy szia cica és kiderült, hogy csak be akarta játszani nekem a tyereskovától az illatos a pinám című kedvencünket.

azóta meg ki se megy a fejemből, kicsit félek, hogy hangosan fogom énekelni véletlenül.

torokszorulásnak hívom, ami akár lehetne egy zaftos pornófilm címe is, de nekem kiskorom óta ez a tünetem influenzás időszakban. összeszűkül a torkom és alig bírok nyelni, kibaszott szar. biztos hasonlót éreznek a lányok a mélytorok pornóklasszikusok forgatásán.
írnom kéne a phd kutatási tervet, de képtelen vagyok leülni a géphez. ja, vagyis most is a gépnél ülök, csak nem úgy.

nem írok arról. pedig.

az imént négy teljes percet beszélgettem Sebeök földgömbfejű Jánossal személyesen. néha megjelenik a munkahelyemen, és most tőlem érdeklődött az egyik munkatársam felől.

fejem a blikkben, hangom a rádiókban.

a harmonikus hétvége után életem egyik legdurvább, hároméveshez illő hányós, rángógörcsös, fenyegetőzős, csakazértis megbántalakos hisztériáját produkáltam este fél tíz és fél kettő között.
meg vagyok ijedve, hogy ekkora köcsög vagyok.

ne ijedezzél, hanem ne legyél köcsög.

oké.

badacsonyban a négyéves Borika, akit állítólag az ufók hoztak, úgy mutatkozott be nekem, hogy nekifutásból ráugrott a fejemre, elkezdett fojtogatni és megkérdezte, hogy én is szoktam e túrni az orromat. annyit elárulhatok, hogy hazudtam neki.

mostanában mindig olyan vicceken röhögünk, hogy ha valaki azt mondja feri és akkor én megkérdezem milyen, vagy ha valaki azt mondja árpi, akkor én azt kérdezem nagy? de lehet, hogy csak én röhögök. lehet, hogy más nem is érti.

boldogság.

a rovatváltás miatt öt lány közül öt fiú közé kerültem. tulajdonképpen egyelőre annyi a különbség, hogy nem a beatleses strawberry field forever spanyol betétekkel turbósított változata, hanem a liquidotól a narcotic megy állandóan. ők is egyszerre emelik fel a kezüket a refrénnél és egyszerre fütyörésznek.

amúgy meg szerintem strawberry feels forever. az sokkal jobban hangzik. ugye?

na jó, inkább a virág mégsem smafu, hanem a hisztéria és a galandféreg érzés az. welcome back in the real world.

újra hisztérikus fázisban, idegbetegként. az egyik percben hüppögve vonulok egy hatalmas táskával a fogtechnikus felé, és nagyon sajnálom magam, hogy ilyen nehéz a kosárcuccom és szorongok amiatt, hogy mindig rohanok és mindent szarul csinálok. aztán a fogtechnikus leteszi elém a kezében lévő protézist, bevezet a konyhájába, hogy ellenőrizze a fogszínemet egy tömés miatt, mert állítólag ott a legjobb a fény. persze a konyhában többen kávéznak miközben közli, hogy a kisujjamat akasszam a pofazsacskómba és húzzam oldalra a bőrt, hogy lássa az oldalsó fogaimat. törvénytelen vihogásban török ki, de nem merem elengedni a pofazacskómat, úgyhogy kitágított arcbőrrel röhögök az arcába, miközben egy műfognak kinéző bottal ellenőrzi, hogy milyen szín legyen.

nemsokára rádiószpot lesz a hangomból.

nemsokára újra megyek a Szódába.

a virág az smafu.

végülis vettek nekem jegyet a britneyspears koncertre, végülis már majdnem végignéztem a jóbarátok második évadját, végülis alapvetően rendben vannak a dolgok, csak hát ne lennék mindig ilyen feszült. örülök, hogy ennyi munkám van, az nagyon jó, hurrá, de azért szívesebben ücsörögnék a tengerparton. kétségeim vannak afelől, hogy helyt tudok-e állni.
egyébként bár a nőnap faszság azért én szeretem a virágot. és utálom, hogy mindenki kibaszott kritikus és sznob. a többi sok hülye meg azért frusztrált, mert meg akar felelni a kibaszott kritikusoknak.

egymás után két éjjel teljes erőből lefejeltem az ágyam melletti falat.
a fal felé fordulva szeretek aludni és úgy is aludtam, csak azt hittem, hogy nem. emiatt testhelyzetet akartam cserélni, felemelkedtem és teljes erővel belevertem a fejem a falba. aztán következő éjjel megint. lett is jó nagy púp. pukli.