a meccsen a hétvégén meg akart verni egy lány, azt mondta szétveri a pofám, és hogy szar alak vagyok, és hogy takarodjak innen. én csak kérdezgettem, hogy miért, meg mondogattam, hogy dehát felnőttek vagyunk, beszéljük meg, de ő közeledett, és mondta, hogy beveri a pofám.

ma elkezdődött a lakásfelújítás.

az egyik éjjeli lámpát adott,
a másik talán már meg is szokott.

ezt mondta dale cooper ügynök, amikor összefutottunk twin peaksben. egyelőre csak ízlelgetem a mondókát, mert nem merem megfejteni.

kurva anyád, ne kislányozzál itt nekem. enyém ez a lakás, kurvára nem arról van szó, hogy a szüleim nem érnek rá, és ezért én mutatom meg. ha te aranyoskámozol, meg jaj kislány, ez nem lesz olyan nagy munkázol itt nekem, akkor nem fogsz pénzt kapni.

legközelebb ha még egy gyereknek néz, akkor arra fogok játszani, hogy hátha megsajnál, hogy kihasználnak a szüleim, és rebegtetni fogom a szempillámat.

a helyzet azért nem ilyen drámai, iszonyatosan élvezem. mindent élvezek.

érdekes helyen dolgozom. ha nem vagyok pár napig, akkor alig várom, hogy beérjek, mert mindig történik valami vicces. ma például egy hatalmas veszekedésre érkeztem, aztán a székem mellett egy nejlonzacskóban egy szabályosan félbevágott tornacipőt találtam, de senki sem tudta, hogy hogy került oda. aztán az N-nel sokáig mondtunk olyan vicceket, amik nem viccesek, és nagyokat röhögtünk, meg összecsapkodtuk a tenyerünket, meg nézegettük a B csőrikeszerű kislányáról készült fotókat, akit összekentek céklával, hogy olyan legyen, mintha tiszta véresre lenne verve a feje, meg figyeltük a Z-t, ahogy két kézzel ütögette a billentyűzetét, erősen, mert véletlenül elküldött nekem egy 12 megás fájlt, és lefagyott a gépe, meg mindenki üvöltött, meg a zene is, most már pingpongasztal is van, és hatalmas a kupleráj.

dolgozni ugyan nem lehet, de tényleg nagyon vicces hely.

kis nicholas vagyok.

láttam a károly hidat, és átmentem rajta, láttam a csontvázat az óratoronyban, ahogy rokizott, láttam a zsidó temetőt és a régi-új zsinagógát, és láttam a knédlit is, a krumplisat, mielőtt eltűnt a számban.

vigyorogva üvölteném a világba, amit akarok.

megvan a lakás, teljesen, ki van fizetve. boldogsag.

nem is mondok többet a szerda estéről, annyit csak, hogy a Szapphot megtáncoltatta a miniszterelnök. milyen feri? nem is mondok többet. nem is.

na gyere csak közelebb. nem, nem, ennél sokkal közelebb. még, még, még, érjen csak össze az orrunk, szuszogj bele az orrlyukamba, lásd a szeplőket egészen közelről, fröcsögj rám, ha a t betűt mondod, semmi mást ne lássak, csak egy nagy szemet, közelíts, még, még, még, nem értem miért nem vagy már itt, elmondom előre, nem kell félned, három ponton fogunk összeérni, a homlokunk közepénél, az orrunknál ahogy azt már mondtam (na jó, talán az orrszőrünk is közbeszól majd), és az állcsúcsunknál, sehol máshol, gyere, na gyere, na gyere már közelebb, még, még, még, jó lesz, hidd el, nem, nem, nem fog fájni, gyere, csak gyere.
most jó.

zsákom foltja.
--
összeforrott a belsőm.
--
tilosadásban újra.
--
te nem lehetsz kurva.
--
miért rohasztod ezt a krumplit itt, danika?

azt mondta, hogy összenő, ami összetartozik, és én bólogattam. ma fontos nap volt, gyomorvibrátós nagyszobai diszkózásilag és lánchídsétailag egyfelől, béna vagyok a képernyőre bizonyítékkal másfelől, és valóságsószereplőtől kapott randimeghívással harmadrészt. november negyedike van. ki tudja mikor utasíthatok vissza még egyszer egy realityshow játékból ráadásul kiesett embert. jó az ilyen dátumokat felvésni.

és akkor majd csütörtökön bele kell beszélni a kamerába, okosan, és vidámnak is kell lenni, juhhéjuhhé, mondta a tévés, én meg mondtam, hogy maximum olyan tudok lenni amilyen vagyok és akkor az vagy jó lesz nektek, vagy nem lesz jó. akkor egyetértett, igen, legyél csak természetes, és ferde pillantást vetett a parókámat, megkocogtatta a műkörmeimet, benézett a műmelleim közé, és lassú csókot lehelt szilikonajkaimra, na jó, ez persze nem volt, csak az, hogy menjek félórával előbb, mert ki is sminkelnek. ez a része mondjuk nem rossz, pingáljanak csak ki, színesre.

meglepetések márpedig vannak. akár még boldog meglepetések is történhetnek. csak arra kell vigyázni, hogy a boldog meglepetésből ne legyen hirtelen újra fájdalmas.

de mit is mondhatna az ember, ha magánéletének rendezőelve tragikus dátumokhoz kötődik? szeptember 11. és halottak napja.
éljenek soká a szimbólumok.