és akkor majd csütörtökön bele kell beszélni a kamerába, okosan, és vidámnak is kell lenni, juhhéjuhhé, mondta a tévés, én meg mondtam, hogy maximum olyan tudok lenni amilyen vagyok és akkor az vagy jó lesz nektek, vagy nem lesz jó. akkor egyetértett, igen, legyél csak természetes, és ferde pillantást vetett a parókámat, megkocogtatta a műkörmeimet, benézett a műmelleim közé, és lassú csókot lehelt szilikonajkaimra, na jó, ez persze nem volt, csak az, hogy menjek félórával előbb, mert ki is sminkelnek. ez a része mondjuk nem rossz, pingáljanak csak ki, színesre.