én sokszor álmodom, hogy meztelenül vagyok az utcán és tökre zavarban vagyok tőle, nem értem hogy felejthettem el felvenni a ruhámat. olykor zavaromban felugrom a levegőbe és mellúszásban elrepülök. gyorsan tudok úszni.

Az online álomfejtő szerint a meztelenkedés azt jelenti, hogy nehezen oldódom fel, rossz eszközökkel próbálom magam felé fordítani az érdeklődést. az még rendben lenne, hogy exibicionista vagyok, de hogy nehezen oldódom?

kicsit azt hiszem megint túlvállaltam magam, reggel nyolc óta ülök a gép mellett, ma még nem látom a végét és reggel nyolckor újrakezdem.


boldog szülinapot annak, aki miatt érdemes lenne váltani. Boldog szülinapot, édes Villanella!

vannak dolgok, amelyek ismeretség és protekció nélkül sikerülnek. örüljetek velem.
de ne igyunk előre a medve bőrére.

na szia, hogy milyen?
hát valami olyasféle, hogy nem csak hogy mosolyogva kerülgeted az aszfaltra fagyott köpéseket, de amikor átmész az erzsébethídon és oldalra nézel, az hagyján, hogy önkéntelenül vigyorogsz a láványtól, de basszus még gombóc is lesz a torkodban annyira tetszik.

azt mondod giccses vagyok?

te talán nem vetted észre milyen szépen süt a nap?

diplomás nő vagyok. kurva jó. minden kurva jó.
jó.
minden.

a feszültség okozta izgalmi szint növekedésével előtörő emocionális többlet szeretetrohamban nyilvánul meg. a társas lény társaira gondol. a barátaira.

julóra, aki a legközelebbi, némi vérviszonnyal fűszerezve,
czinkére, aki a legkorábbi,
vakond úrra, akivel a mindent és a mélyent megéltünk,
lindára, akire mindig lehet irígykedni, mert ő színésznő és minden lány az akar lenni,
erikára, az általánosból, aki luxuskurva lett, majd háziasszony,
dórira, másik dórira, barbira, szemőre, vagyis a kosarasokra, akikkel már tizenöt éve,
katusra, aki a legfurább és a legizgalmasabb,
vadocsra, akivel bármikor, bármit meg lehet beszélni és a legjobb szerzőtárs,
fabiancortezre és györgyikére, akiket az egyetem adott, majd egyéb dolgokban összekötött velem,
nefritkére, mamacashre, szofira, akik a dolgozó legnagyobb érdemei, nefritre bulitársamként, drága buttheademként még külön is,
petire és sanyira a müezzinből,
villanellára, gorenre, basszuskulcsra, moszatkára, vattacukorra, arisztidre, susiera, brightra, akiket ettől a skizoid dologtól, a blogtól kaptam.

igen. most rájuk gondolok.

ühüm. tehát.
végy tízkiló boldogságot, hintsd meg egy csipet feszültséggel, csak úgy gondolomformán, javítsd fel tíz púpozott evőkanál várakozással, néhány szál vágyakozásal, bőséggel öntözd meg emlékekkel, de semmiképpen se felejtsd ki azonos egységben a családot és barátokat, érzésre adj hozzá szerelmet, no és tengert, napsütést, homokvárat, kénytelen leszel némi türelmetlenséget, felcsattanást és csipetnyi hisztit is hozzáadni, de legvégül ne felejtsd el körkörösen megöntözni félliter mosolygással.
galádsüti.

gyűlölöm a vizsga siránkozást, pedig éppen arra készülnék, az ujjaim maguktól koppintják a billentyűt, írják, hogy csúnya csúnya nyomasztás, fúj fúj, mileszmilesz. aztán nagy bárddal sújt a jobbik énem a rosszabbikra, levágja az ujjacskák végét, véres csonkkal próbálkozom, kopogtatom a betűket, nézem ahogy patakzik a rózsaszín folyam, bazmeg még ez is ilyen színű.
amúgy minden jó.
amúgy minden szép.
imádok élni.
imádok önfeledten, boldogan remélni.

édes Szofinak boldog szülinapot!!

Hisztéria, súrlódás és idomulás jellemezte hétvége volt, mindegyik nap sírtam kicsit és nevettem sokat. Behódolunk a tekintélynek, mindnyájan, így vagyunk kódolva. Gondolom ismeritek az áramütéses kísérletet, ahol háromszor annyian engedelmeskedtek a kísérletvezető felszólításának, ha azt mondta a Yale egyetem professzora, mintha egy texasi fősikolát említett. Tulajdonképpen gyilkoltak a tekintély miatt.
Miért lennék én más?

könyököltünk a pulton, amikor MamaC az arcomat fürkészve, elgondolkodó arccal váratlanul azt mondta rólam: "Pár év és igazán súlyos lesz ez a csaj. Levetkőzi a maradék szemérmességét is, és akkor..."

Vajon mire gondolt?
(Mire gondoltál?)
Úgy érted, van bennem szemérmesség?

Az eufória változatlan, örülnek az emberek, hogy mindig vigyorgok. Én is. Tegnap buli, ma buli, holnap buli. ja hát és van az a másik dolog is, az az államvizsga.

elkeseredettségem oka, hogy rajtam kívül álló okokból nem beszélek többé a rádióban. és ez igazán rossz. mert igazán szerettem.

nagyon, nagyon sok a dolgom, most még annyi időm sincs, hogy írjak, elfoglalt, elfoglalt csaj, dolgozik tanul, sokat, diplomás nő lesz kéthétmúlva. és akkor mi van? szívesebben homokozna, homoksütit sütne a bahamákon, nézné a szeplőket az orrán és mocskos kisebesedett térdét, amire a súlyát helyezte csöpögtetős sárvárépítés közben. megszállt a nyugalom, kicsit vegyül csak bele a pánik, az is csak a tanulás miatt, de amúgy a mormota a téli álmában csak egyről álmodik.

fél7ig táncoltunk.
eufória.
szia 2004.