B. mesélte, hogy tegnap későn ment haza és taxit hívott. mondta, hogy index.hu, mert úgy olcsóbb a fuvar és akkor a taxis megkérdezte, hogy tőletek volt-e valaki, aki besurrant a komcsikhoz. mondta B, hogy igen. erre a taxis megkérdezte milyen beállítódású, mire elárulta, hogy liberális. erre a taxis keresztet vetett és azt mondta az isten mentsen meg a maga fajtától. állítólag utána még hosszan beszélgettek, mert B. nem lakik közel és közben az is kiderült, hogy a taxis megveszekedett homofób.
mik vannak.

az ugyanolyan nevű nő levele természetesen nyom nélkül törlődött. annyit ki lehetett deríteni, hogy melyik emailcímről érkezett a levél, így szerencsére újra tudtam neki írni, és azóta már egy csomó minden kiderült. küldözgetjük a családfákat, fotókat, nagyon élvezem. lehet, hogy rokonok vagyunk, de akkor is nagyon nagyon régi a kapcsolódási pont. valószínűleg a XVIII. század vége felé az ő ősei, és az enyémek közeli falvakban laktak (Nyitra és Aranyosmarót), amelyek asszem most Szlovákiához tartoznak már.

az ezerhétszázas években egy ember voltunk és most meg kettő. csak ő rioban született.

visszaírt az ugyanolyan nevű nő. kurvára örült, hogy ketten is vagyunk ezzel a ritka névvel. 53 éves, garfikus és feminista aktivista. magyar származású, a papája a háború után emigrált, csakúgy, mint a hozzám hasonló vezetéknevűek zöme. továbbítani akartam a levelet az apukámnak, hogy örüljön és azzal a lendülettel ki is törtöltem a picsába. csak én lehetek ekkora a lúzer.

nagyon ritka a vezetéknevem. a keresztnevem sem annyira gyakori. mégis rátaláltam egy argentín származású német nőre a neten, akinek pontosan ugyanaz a neve, mint nekem. ráadásul szociológus, vagyis szociális témákban publikál. a bevándorló prostituáltak helyzetéről és védelméről ír.

küldtem neki egy emailt és nagyon izgulok, hogy válaszol-e. többen felvetették, hogy esetleg én vagyok az, illetve az is felmerült, hogy így fog kiderülni, hogy a papámnak több gyereke is van.

ideges vagyok. összenyomorodik a gyomrom és állandóan káromkodok. azt mondtam a férfinak a mozgólépcsőn - aki rámlépett és aztán be is szólt, hogy miért nem sietek-, hogy primitív seggfej. a villamoson is rámlépett egy poncsós, ezergyerekes asszony, akkor meg azt mondtam basszameg és arra gondoltam milyen ronda poncsó. ahelyett, hogy semmi baj.
szívesen megfognám valakinek a nyakát és szorongatnám is, de csak úgy éppen hogy, nem nagyon, csak egy kicsikét. üvöltenék is, kurva nagyot, de csak akkor, ha éppen egy erdei úton lennék egyedül.

végre elkészült a phd kutatási terv, csak vegyenek fel, mert én tényleg ezzel akarok foglalkozni. örkény tóni bíztat.

odamegyünk, ahol nagyon finom a mandarin. és pálmafa is van. és medence is meg tenger is. meg görögök és törökök is.

nemrég tettük le a katussal. hányingerem van, pedig vele ellentétben az én hasamban maximum az a negyedkiló bagett és egy jóadag májkrém van, amit az előbb betömtem.
meg egy kis kovászos uborka.

katus. goren.

mostanában kétszer is láttam chuckyt, mármint az igazit, nem játékként, hanem élőben. legutóbb a munkahelyem közelében lévő zebrán jött szembe velem, tolta a bicaját és iszonyú gonoszan nézett. a mamája mögötte jött és egyáltalán nem zavarta, hogy a fiát megszállta egy gonosz gyilkos.
ugyanazon a napon meg elment mellettem egy hat-hétéveseket szállító iskolásbusz és mosolyogva felnéztem az ablakukra, hogy milyen aranyosak, erre ők mosolyogva kinyújtották felém a középső ujjukat.
egy darabig nem szülök.

Szombaton elkísértem a Katust a Gödörbe az üveges kiállításra, ahová készített egy képet, hogy tegyük már fel, mert a köcsög szervezők nem foglalkoznak vele. ráadásul a megnyitón, amikor az a nagyon sok kultúrsznob ember nézegette az üvegeket, akkor sem volt kiállítva, mert nem volt idejük kitenni. amikor odaértünk, a szervező csaj berángatott minket a Gödör színháztermébe, a kezünkbe nyomott két ipari seprűt, hogy takarítsunk már, mert nem jött a személyzet, az előadás meg nemsokára kezdődik, és hogy majd utána segít a képnél. takarítottunk serényen, közben a két főszereplő a színpadon ilyeneket mondott, hogy mambmambamumba kékpapkétpap indirigandaraindirigandara spontán psota spontán psota azegyakettőaháromanégy és félhomály volt és valami egészen szürreális élmény. aztán arra jutottunk, hogy nem várunk a csajra, felrakjuk a képet, létra ki, Katus fel, én emelem a képet, ő feldrótozza ahová kell, örülünk.
egészen addig, amíg valaki fel nem gyújtotta a villanyt és ezáltal beindította az áramkört, ahová a feldrótoztuk a képet és jól kigyulladt a drót, lángolt is rendesen, a Katus a létra tetején egyenletes hangszínben ismételgette, hogy felgyulladt a képem, valaki csináljon már valamit én tartottam a fejem felett az alkotást, nem mertem lerakni, mert arra gondoltam, hogy akkor baja lesz, csak néztem, ahogy a ráerősített drót lángol és találgattam, hogy vajon a képen keresztül átjöhet e az áram belém.
aztán valaki odajött és jól lebaszott minket, hogy rövidre zártuk az áramkört.

igen, élek, ne ijedjetek meg és köszönöm az érdeklődést, sőt. nagyon is jól, egészen újszerű, egészen jóféle, valami olyan hogy csak na.