Szombaton elkísértem a Katust a Gödörbe az üveges kiállításra, ahová készített egy képet, hogy tegyük már fel, mert a köcsög szervezők nem foglalkoznak vele. ráadásul a megnyitón, amikor az a nagyon sok kultúrsznob ember nézegette az üvegeket, akkor sem volt kiállítva, mert nem volt idejük kitenni. amikor odaértünk, a szervező csaj berángatott minket a Gödör színháztermébe, a kezünkbe nyomott két ipari seprűt, hogy takarítsunk már, mert nem jött a személyzet, az előadás meg nemsokára kezdődik, és hogy majd utána segít a képnél. takarítottunk serényen, közben a két főszereplő a színpadon ilyeneket mondott, hogy mambmambamumba kékpapkétpap indirigandaraindirigandara spontán psota spontán psota azegyakettőaháromanégy és félhomály volt és valami egészen szürreális élmény. aztán arra jutottunk, hogy nem várunk a csajra, felrakjuk a képet, létra ki, Katus fel, én emelem a képet, ő feldrótozza ahová kell, örülünk.
egészen addig, amíg valaki fel nem gyújtotta a villanyt és ezáltal beindította az áramkört, ahová a feldrótoztuk a képet és jól kigyulladt a drót, lángolt is rendesen, a Katus a létra tetején egyenletes hangszínben ismételgette, hogy felgyulladt a képem, valaki csináljon már valamit én tartottam a fejem felett az alkotást, nem mertem lerakni, mert arra gondoltam, hogy akkor baja lesz, csak néztem, ahogy a ráerősített drót lángol és találgattam, hogy vajon a képen keresztül átjöhet e az áram belém.
aztán valaki odajött és jól lebaszott minket, hogy rövidre zártuk az áramkört.