egy asztalnál ülünk mindahányan, én boldival beszélek magyarul, christiano és fabiano portugálul, lucy és alex meg franciául, karen meg csöndben van, ő az angolon kívül csak kínaiul tud, de azt itt most éppen nem beszéli más. mindahányan arról a squatról beszélünk, amit mayhemben nyitott a vörös fiú, aki éppen a poharakat szedi az asztalról. igazán gazdag környéken van ez a squat, négy emeletes, valami nagykövetség volt egykor, ennek megfelelően ritka képződmény. megnyitása után idővel gazdag brit fiatalok költöztek be, akik azt beszélik másoknak, hogy ők nyitották, pedig nem is. az eredetiek, akik igaziból megnyitották, például a vörös, aki épp a poharakat gyűjti, tovább álltak, a négyszintes mayhemi squat eképpen nem menő többé.

még szerencse, hogy az old blue last még nyitva, mondjuk csak éjfélig, színház volt egykor, a globe-nál is régebben, most kiváló hiphop muzsika hangzik, táncolunk, még nagyobb szerencse, hogy a mother bar is nyitva, bégeles is van a szomszédságában, azt beszélik, a marhahúsost kell venni, az a finom.