viszont van egy rossz hírem, mondta az eszter az erkélyen, és aztán azt is mondta, hogy meghalt a botek, és szomorú volt az arca. akkor odamentünk a terráriumhoz, és láttam, hogy a botek, aki egy viszonylag nagy méretű botsáska, valóban hullamereven fekszik a hátsó traktusban. és akkor az eszter előkapta a gumikesztyűket, meg a tőzeget és néhány lefagyasztott eperlevelet, mert az eszter eléggé felkészült botsáskákból, és felvette a jobbkezes kesztyűt a jobbkezére, én meg a balkezes kesztyűt a jobbkezemre, és nekiálltunk a pucolásnak. három generációból a középső tagjaitól féltünk csak, mert fickándoztak, de végül kitartóan összeszedtük mind a húsz botsáskát, még akkor se nagyon pillantottunk fel, amikor tíz öltönyös ember haladt el mellettünk valamifajta szerkesztőségi látogatáson. talán ennél csak az furább, hogy mi sem tűntünk fel nekik.
rip, botek.
3 megjegyzés:
RIP
nem is mondtam h horvátországból majdnem hoztunk nektek egy botsáskát. a nyaralás utolsó reggelén ott ült a sátrunkon, cukin, (bár látszólag csak kb. két lába volt). jó lett volna a tenyészetbe, ám aztán győzött a mi kényelmünk meg az ő szabadsága, a horvát botka maradt cres szigetén.
joc, nem akarsz egyet ahelyett? mert vegulis botek meghalt, de maradt meg egy par.
a kutya meg a teknősök mellé? hmmm.. talán ha elköltöztünk
Megjegyzés küldése
Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]
<< Főoldal