amikor a teraszasztalon lévő szánalmasan aprócska terítőt szemlélem, lelki szemeim előtt a viaszosvászon jelenik meg. amikor fellógatom egy kiadós eső után a víztől csurgó textilterítőt, viaszosvászon ábránd libben bal szemem sarkából. tűrök péntekig, aztán indulok. az ikeába.

rajtakapom a textilosztályon az ingerülten tegező eladónőt a hazugságon. azt mondja, nincs viaszosvászon terítő, és ahogy körbejárok látom ám, mégis van, most éppen csak nincsen raktáron. ez igen nagy különbség. ennek fényében a viaszosvászon terítő létezik, sőt, mutatóba (a vásárló ingerlésére) ki is akasztanak egyet, eképp hazugság állítani, hogy nincsen. sebaj, a késztetés még él, a mécsestartó, egy kiló húsgombóc, a salátáskanál és a kutyaosztályon szerzett nagyméretű, rózsaszín, magassarkú plüsscsizmajáték legkevésbé sem enyhíti a viaszosvászon hiányát.

kocsiba pattanok, szám sarkában őrült mosoly fickánd, mert rájöttem, a kika budapest felé esik az ikea irányából. légy szisztematikus, mormolom magamnak és a körforgalomból a bevásárlóközpont felirat felé veszem az irányt.

- "a textilhatásúnak métere 5000 forint, a színtiszta pvc valamivel olcsóbb, csak sajnos nem hajlik" - lehervad a vigyor, fejszámolás: egyméterszer kétméteres asztal, 1.40 széles az anyag, 2.40 hosszút kell vennem, majdnem tizenötezer, jézusom, egy viaszosvászonért. racionalitásom irracionalitásom fölébe kerekedik és a cinkos eladó "a tescóban is árusítanak" súgására bár csekélyebb lelkesedéssel, de még kitartóan az áruház felé veszem az irányt. az áruház legtávolabbi pontján lelem a viaszosvászon terítő részleget, megdöbbenésemre a világ igazán legrondább példányaival. ízlésemet félretéve hosszan válogatok, végül a mérethiány ment meg attól, hogy valami olyat tegyek amit megbánnék.

fáradtan, viaszosvászon nélkül kullogok haza, de legalább nagyméretű, rózsaszín magassarkú plüsscsizmajátékom már van.