lábujjheggyel érzem az alját. behajlítom először az ujjakat, aztán a térdemet, eresztem a seggem lejjebb és lejjebb, már guggolásban vagyok, de csak majdnem, mert a nyomáskülönbségtől pattog a fülem, akkor elrugaszkodok, először nyújtom a térdem, engedem a seggem, nyújtom a lábujjaim és egy utolsó, erős nyomással ellököm magammal az aljáról, karommal egy határozott mozdulattal fentről lefelé csapok. kétméteres lehet a víz, talán másodperc sincs amíg felülre érek és onnan még fentebb. először a fejem bukkan ki, a nyakam, a mellkasom, ami a nagy sebesség ellenére egyrészes fürdőruhámnak köszönhetően fedett marad, a hasam, a derekam, aztán érzem, nem jutok feljebb és fordított sorrendben érzem újra a vizet, a derekam már odabent, a hasam, a mellkasom is, karommal egy határozott mozdulattal lentről felfele csapok, hajlítom a térdem és újra, lábujjheggyel érzem az alját.
konferencia, ebédszünet.
4 megjegyzés:
kívülről így nézett ki: egy túlméretezett vigyorgó gyerek fel-le ugrál a szlovák kölköket megszégyenítő sebességgel.
Ez tipikusan egy gyerekkorból (szerencsére) kinőni teljesen nem tudó személyiség beszámolója.
vad: be kell vallanod, h extra gyorsasagu, ugyanakkor szepen kivitelezett fel le ugralas volt!
papi: nyugi, sose novok fel:)
Megjegyzés küldése
Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]
<< Főoldal