az ilyen meccsek miatt érdemes kosarazni, valószínűleg ezért tartok ki 15 éve. nyilván mindennel így van ez, érdekes csoportpszichológia, mitől lesz jó öt ember közös akarata és mitől nem. mert hiába vagy edzett, életed legrosszabbját is nyújthatod. nem tudom milyen dinamika segít, van-e olyan, hogy szerencse, jófajta fényviszony/labdaminőség/hálólukacsosság. olyan, mint a szerelem, akkor vagy jó, ha együtt tudsz működni, ha megtalálod a helyed a rendszerben, ha tudod hova fuss, és tudod hova fut a másik, mikor kanyarodik jobbra, amikor úgy csinál, mintha balra indulna. akkor vagy jó, ha kihagyja, azt tudod mondani, nem baj, majd legközelebb. és akkor vagy jó, ha segíteni tudsz a másiknak, hogy ő is jó legyen. ez lett a munkám is, mindkettő, az emberek miatt. belebámulok a villamoson az emberek arcába, sorsokat rendelek hozzájuk, kihallgatom a beszélgetéseket, minden és mindenki érdekel.
úgy indult a meccs, hogy egyvalaki alig talált oda, egyvalaki gatyát nem hozott, másvalaki meg melltartót.