rohantam, hogy ne késsek, de nincs bent a fodrászom, mondja a kolléganője. a kolléganő nagyon helyes, kedvelem, mert mindig vigyorog. szegény öt évet ült drogkereskedésért, akkoriban elcsúfította magát (pattanásokat növesztett), és a börtönben is dolgozott, fodrász volt, emiatt nem esett bántódása. azért késik a fodrászom, a judit, mert ott volt délelőtt a bosnyák téri budapest bankban, amikor kirabolták, mondja. épp mellette állt a rabló, az ő fejéhez tartotta a pisztolyt.

lecsücsülök a kanapére, mert ez azért szürreális. ketten vagyunk a fodrászatban, a kolleganő, aki börtönviselt, és azóta leginkább a börtönbeli prostiismerőseit fodrászolja, nagyon szurkol a rablónak. amikor telefonon elmeséli a judit, hogy tizenkilencmilliót vitt el a faszi, örömmel felsikolt, szeretné, ha megmenekülne. szakértő módon magyarázza, sportruházat kell, meg sporttáska, fel se tűnik senkinek ha futsz, aztán hopp fel a villamosra, és máris egy vagy a többi közül.

egy óra múlva befut a fodrászom, halál nyugis, csak amiatt aggódik, hogy kutyasétáltatósbankbajárós ruhában van, és nincs rajta melltartó. meséli, álldogált a bankban, egyszeri átutalásra várva, amikor a mellette álló, amúgy jól szituált férfi egyszer csak elővett egy pisztolyt, és mondta, ez egy bankrablás, mint a filmekben.

mossa a hajam és meséli, az udvarias rabló senkit sem bántott, forgott a saját tengelye körül a pisztollyal, amiről utóbb az derült ki, gázpisztoly. aztán kicsit a pénztáros feje közelében is hadonászott a pisztollyal, és akkor egy nejlonzacsiban kapott tizenkilencmilliót. az egyik alkalmazott mint a filmekben, lebukott az asztal alá, és megnyomta a gombot, erre a rendőrség visszatelefonált, hogy téves-e a riasztás. mondta nekik a hátsó irodában rettegő alkalmazott, nem, jöjjenek csak nyugodtan, itt a bankrabló.

tíz perc múlva meg is érkeztek, de addigra az udvarias rabló kisétált a bankból, előtte kicsit befújt a gázsprével, aztán elszaladt és felszállt a villamosra. nem tűnt fel senkinek, olyan volt, mint egy a többi közül.