Galadreal

Brutal tünde

kedd, december 2

mi csinálsz? kérdezte a lámpaoszlop a sztaniolpapírtól.
mit csinálnék, sodródom. Felkapott a szél. túl erős volt ahhoz, hogy a földön maradjak.
fogd meg a kezem, ne hagyd magad legyőzni. mondta a lámpaoszlop, kinyújtotta hosszú, eres kezét, kisujján burjánzó sebes szemölcs éktelenkedett. Keze mégis kecses volt, ívei és sima bőre, hajlatai és még a rút szemölcs is kedvesnek hatott a sztaniolnak.

a sztaniol hirtelen egyszerre vágyta és egyszerre irtózott a lámpaoszloptól. kívánta és félte. szállni szeretett volna de akarta az oszlop gyengédségét, akarta a durva felületet, akarta az erőset. mert gyenge volt, rettegett a széltől. így lassan nyújtózkodni kezdett. érezte, hogy a lapockája melletti apró izmok megfeszülnek, érezte ahogy hosszú körmét meglebbenti a szél.

miért dilemmázom? kérdezte magától. itt van ez a jó kis szél, úgysem tehetek semmit. elsodort. nem nyúlok. kivárok. lassan visszahúzta a kezét, könyökét behajlította és bágyadt mozdulattal kirántotta bordái közül a szivét.

ránézett a nedvedző, véres cafatra, végigsimította harmadik alkarjával és boldogan mosolyogva rákérdezett:
mit csinálsz?
mit csinálnék, sodródom. válaszolta a szív. és tovább dobogott a viharban.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]

<< Főoldal