Ma hajnalban, amikor beértem a Kultiba és intravénás kávét rendeltem a pultnál, szóbaelegyedett velem két szétütött csávó és a következő történetet adták elő:

"Ugyanígy, mint most, reggel megyek hazafelé, felszállok a trolira, megállok a troli elejében, előkapok egy felbontatlan zacskót. Bemutatkozom, P. Tibor vagyok és most bárki aki szeretné, kipróbálhatja a kokaint. Na kinek húzhatok egy csíkot? Van nálam telefonkártya, úgyhogy nem kell hozzá semmi."

Aztán vitát nyitottak, hogy bevegyenek e még egy xanax-ot, vagy felezzenek el egyet, vagy inkább toljanak még egy gramm kókot. Aztán inkább redbullbort ittak (fúúúúj.).

Hát nekem ilyen egy átlagos szerda reggelem 7 óra tájban.

A narancsszín tűzoltókabátom ujjában egy félcentis férfikörmöt találtam.
Mire nem jó a használt ruha?! Most gondolkodhatom életem végéig, hogy vajon minek tette el a derék bajor, Hans Gross (címke a mellén) a körmét, miután lerágta (cakkos szélből következtetve) és hogy a körömdarabka hogyan bírta ki az országokon keresztül tartó szállítást és a többszöri mosást, vasalást, miért várta meg hogy egy szerdai reggelen, gyanútlanul a zsebembe nyúlva kezembe akadjon. Asszem ennek jelentése van. De vajon mi lehet?
Hans az életem részesévé vált. Bennem él.