Összefutottam azzal a fiúval, akinek a Feco mutatott be három évvel ezelőtt. Az a fiú most már lány és már nem csendes és visszahúzódó, hanem harsány és jókedvű. Persze, hogy a genderkonferencián futottunk össze.

Egy véletlen folytán az utóbbi pár napban én is hormonális változáson megyek keresztül, zokogok és gurgulázva nevetek, szomorkodom és minden kisgyereknek meg akarom simogatni a pociját. Az agyam extrém női, ez már kiderült a híres, kapcsolatalakító tesztből, s tulajdonképpen vicces, hogy most már a hormonjaim is a nőség felső határát súrolják. Lehet valaki jó értelemben extrém módon nő?
Most kicsit úgy érzem nem.