Már régóta el szerettem volna mesélni, hogy miféle expanderrel játszadozom mostanában. Gyengébb idegzetűek kedvéért (amilyen amúgy magam is volnék) nem teszem ide a képet, csak belinkelem alább, mert az Etele is csak hosszas rábeszélés után fotózta le nekem a DOLGOT, amiből arra következtetek, hogy tényleg durva.
Bár én megszerettem.

Újra és újra feltűnnek a munkahelyemen efféle dolgok, például hangosan ám tisztán, nem hamisan daloló pocok, autógumi-szett, vízben növekedő csontváz, karácsonyi jéghokicsocsóasztal, Shell benzin tartály, szörf, mindenféle kutya, mindenféle kisgyerek, éneklő hóember, zenélő Superman-telefon és önfeledten nótázó munkatársak.

De a DOLOG forradalmi, eddig még semmi nem volt ilyen elborzasztó hatással a mi kis kolóniánkra. pedig Ő már a második példány kategóriájában, csak az elsőben nem férgek voltak, hanem szemek és abban nem is volt vér.
No de inkább nem csapok a dolgok közepébe, leírom pontosan, hogy mire számítsatok.
Műanyag (bélre hajazó) gömbölyű tömlőben aprócska fehér műanyag férgek úszkálnak pirosas (vérre hajazó) lében. A fogása esküszöm, hogy kellemes, aki meg meri fogni, az tényleg örömmel gyúrogatja, morzsolgatja, cuppogtatja, dörzsölgeti, dudorítja, nézegeti, undorodik, csudálkozik, öklendezik.
(hatásszünet)

Kezemben tartom Őt. Nézzétek. Lássatok.
És ha így megnyomod, kidudorodik.