Furcsa, ha az ember halála után közölnek egy interjút. Vajon miért nem akkor, amikor még él? Akkor kevésbé érdekes? Vagy egyszerűen szar kérdéseket tett fel az újságíró, ezért porosodott a polcon az írás az esztéta halálát megelőzően?
Nem tudom.

Problémákról beszél az esztéta, s az enyémekre ismerek.
Hogy nem tudom hárítani, amit kellene.
Hogy nem tudok felemelkedni dolgokon.
Hogy akkor is érdekel a vélemény, ha nem kéne.
Hogy érdekelnek az emberek. Mi van veletek?
Hogy nem tudok elegáns lenni és azt mondani: na neeee.


Szerencsémre van valaki, aki arcul csap a szeretetével, helyreráz és azt mondja:
Hagyd. Nem érdemes. Hagyd ezt abba. Szálj ki az álomvilágodból és érezd a valóságot. ÉLD ÁT, AZT AMI VAN. TISZTA SZÍVBŐL!


Egy végkép betört állat hátán egy végkép betört állat lovagol.
Betörtük egymást és ez így van jól.

Csukd be a szemed, simulj, érezd az illatot és ami ott van belül.
Csak ez számít.
Semmi más.