Kétségtelenül meghatározza hátralévő életemet az a pillanat, amikor az egyetemről kitámolyogva a múzeum előtt arra lettem figyelmes, hogy Horn Gyula jön szembe velem az utcán és jól megbámulja a mellkasomat.

Érdekesen alakuló este.
Rémült taxis.
Akut vízhiány, jóleső tompaság, csukódó szemek.
Újra egy csodaszép skizoid napra ébredtünk!
Mi szeretjük magunkat. Mi szeretjük magunkat. Mi szeretjük magunkat. Mi szeretjük magunkat.

Nagyon furcsa nap. Hirtelen nem is tudok mást írni. Van érzés, amely bár lejátszódik, nem képes az ember szavakba önteni. Nem értem amit csinálok és nem csinálom amit értek. Valami ilyesmi.

Éppen ezért jó ötletnek tartom Nefritkét rávenni, üljünk be gyorsan valahova. Örömmel bólintott. Úgyhogy indulunk.

Boldog skizoid napot mindenkinek!

Tragikomédia két részben. Ez volt ma.

Korán indulunk a lányokkal, Mc, Nefrit és Gy., rohanunk a vidékre. Turkaparti, gyártelepen. Jó, jó, csak érjünk vissza hamar, hajtogatom, pedig eszem ágában sincs az aranybánya csodahelyről eljönni, csak a családi kötöttség, a híres amerikai nagybácsi látogatása szólít haza.
Két terítő, narancsszín tűzoltókabát Németországból (kár, hogy nem jön ki a füstös koszmófolt), fehérpóló, csíkospóló, Vakonding, virágos ruha, gyönyörűsál, miegymás.
Ezerötszázért.
Halászlé, túróscsusza, brassói és sztapacska, a diéta kedvéért.
Ezerötszázért.

Hazafelé sírósröhögés a lányokkal a telefonos paráztatás okán.
Hol vagy? Mikor érsz haza? Megvárjanak a vendégek?
Neeem. Menjenek haza.
Vinnyogás, röhögés, s az égieket idéző csúúúúnya káromkodást követő áldás: a közlekedési dugó. Újabb pár évig nem fogom látni az amerikánus rokont.
Ahogy ma sem.
A sztrapacska miatt.
Ő a bűnös.

A Beszélj hozzá! borzongató.

Ha egyszer kómába esem azt szeretném, ha beszélnétek hozzám.
Meséljétek el hogy néz ki a szobám és meséljétek milyen színű a takaróm, meséljétek hogyan néztek az emberek a mozgólépcsőn és meséljétek min nevetett a két lány a négyeshatoson, meséljétek mi lett a szerelmeimmel és meséljetek szerelmetekről, meséljétek el a csokispuding ízét és hogy hogyan repülnek az autók.
Meséljetek, mert kíváncsi leszek Rátok.

Újévi időelbaszós napom kifejezetten kellemesre sikerült, fetrengős, tévézős, motorozós, edzéses. Jó lett volna egy kimozdulós, beszélgetős, iszogatós este, a Narancsos kultibuli és a Budapest egy napja kiállítás záróbulija biztos pontként lebegett a szemem előtt. Na mindegy. Helyette itthon vagyok és azt várom, hogy a Robin Williams-es bohócdokis film végre elkezdődjön.

Azt álmodom, hogy képzeletbeli pszichológusom álmaim jelentését magyarázza. Értem én. - mondom, de miért kell ilyen sokszor? és miért ilyen intenzíven? Lécci állítsátok le, álommanók.
mert ez így nem jó.

Bejövök a dolgozóba és a para tetőfokára hág. Nézem a gépem meredten, dolgozom, dolgozom, dolgozom. Nem nézek fel, nem nézek se jobbra, se balra, csak dolgozom.

Feszült a Galád. Miattatok álommanók.
Ne büntessetek!!

Ma kizárólag édességet vettem magamhoz.
Ezt csináltam a marcicsirkével, amit Mc-től kaptam:

Nekem vannak a legjobbfej kolléganőim.
Tortákat hoztak, de még milyet!

Ugyeugye?

Csodálatos reggel.
KöszönömKöszönömKöszönömKöszönöm!!!

Akarok lenni férfi.
Nem akarok lenni nő.

A tegnapi nap leltára:

3 db kosármeccs, ebből 2 erős csapat ellen győzelem, 1 gyenge, öreg, lassú csapat ellen szívás (jaj, L., ha nem lépsz le, azt is megnyerjük!! és jaj, Goren, miért pont ezt láttad?! és iiiigeeeen Basszka, ez is sport!!!)

1 db napszúrás

1 db unikornis szarv a homlokom közepén

1 db Romák a médiában kerekasztalbeszélgetés

Kicsit kifejtem a szarv részt, mert elég viccesen nézek ki miatta. A pukli szerintem tök vagány, nem is akartam jegelni, hogy dicsekedhessem vele, de tegnapról mára sötét folttá vált, mintha a fejemet elfelejtettem volna megmosni, vagy mintha egy olyan dalmata lennék, akinek csak egy pettye van. Amikor maga az aktus megtörtént, vagyis a százkilencvencentis néni úgy döntött a fejem a legalkalmasabb hely, hogy megtámaszkodjon, akkor összecsuklottam és picit sírtam meg röhögtem, mert olyan volt, mint amikor nagyon berúgik az ember és kótyagos. Mindenesetre szépen gyúgyul, a mostani koszfolt állagú léte hamar elmúlik és csak a fájdalom marad.

P. felhívta a figyelmemet, hogy a neten talált egy zenekart, akik igen ritka vezetéknevemmel azonos néven nyomulnak és fel is vette egy cd-re. Összeült a család, Apu a főhelyen (végülis ő hozta a nevet) körbeültük a gépet, hogy meghallgassuk himnuszunkat.
Azonban véletlenül sem egy titkos gyöngyszemre, hanem nyekergő szánalmas gépzenére bukkantunk.
Apu joviálisan bólogatott, miközben elemző hangvétellel közölte: Úgy hallom a biciklicsengő igen hangsúlyos zenei motívum náluk.

Most várjuk a családot, remélem sok ajándokot hoznak nekem.
Meg tortát.
Nyami.

Egyes elit klozetekben, például abban, ami most a legközelebb van hozzám, ha bemegyek, szagos WC illatosítót szórnak idegen, láthatatlan lények a nyakamba.
Kidolgoztam egy technikát: lábbal belököm az ajtót, azonnal ugrással félrehúzódom, mint Walker a texasi kopó, csak nincs a kezemben fegyver, kivárom a spriccegő (na, ez a szó megvan, Goren?!) hangot és csak aztán merek óvatosan beoldalogni a klotyóra.
A hosszas várakozás azonban ilyen helyszíneken nem túl okos dolog.

Aztán az oviban a T. Gergő lett a szerelmem, ami azért nem volt nagy kunszt, mert mindenki belé volt, de aztán 15 évesen, amikor ovi után újra összefutottunk, akkor visszavágtam az ovibeli mellőzöttségnek és jártunk két hétig, de az is lehet, hogy három.

Asszem az oviban más nem volt, az áltisiben Bocit akartam (ő pedig a vékony, szőke Tündit), és az évek során nem volt nehéz lemondanom róla, miután minden szeptemberben az előzőhöz képest 10 kilóval több lett és mindig verekedett. Egyszer a felkarhajlatába nyomtam egy rotringot, ami miatt persze én kaptam intőt. Pedig egész picit vérzett csak és egész picit nagy kék folt lett rajta.
Boci után az A-ból az Andris vette át a helyet a szívemben, szerelmeslevelezésben be is teljesült, és akinek a pszichiártiai kezelt anyukája egyszer félrehívott és tízéves önmagammal közölte, szálljak le a fiáról, mert csak az övé. Akkor nem értettem mit akar, csak azt a hihetetlen feszültséget éreztem, ami felém áradt és a beszélgetés után, sírás közben elgondolkoztam van-e értelme a faszizásnak.

A reggeli adás kivételével szopónap. Iskolás vagyok, egyelőre még mind a három szakom megvan, az egyiken már alibizem egy ideje a szakdogát, hogy a másikokon ne kelljen annyit fizetni, erre az állambácsi belebasz és mindenhol kérik a lóvét.

Oké isis vagyok, akkor bemegyek az egyik órára, ahol közlik: elmarad. Két órára rá tartják a másikat, gondolom, akkor kivárom, jópofizok a isitársakkal, iszom a kávét, fújom a füstöt, jó bölcsésznek megfelelően keresztbeteszem a lábam, hátamra csapom a tarisznyám, bezsírozom a hajam, rongykendőt kötök rá, zsebembe csapok egy filosz könyvet, de úgy, hogy kilógjon a szerző neve, és olyan szavakat mondok, hogy argumentum. De hiába. Az is elmarad.

Ráadásul a bioboltban kinéztem magamnak egy guszta paradicsomos gombakrémet, anyu meg felháborodottan tiltakozott, hogy ne vegyem meg, mert macskakaja.

Nyáú.

Milyen unalmas dolgokat írok...

Kifejezetten rossz dolog, ha egy barátság halványul. Amikor még egymás mellett vagytok, még találkoztok, de a barátság már nem ugyanaz, nem ér annyit, nem olyan mély. Kifejezetten fájdalmas. (Szeretem az érzéseket szavakba önteni, gyakran gondolkozom azon, hogy az orgazmust hogyan lehet elmesélni. hmmmm.... De most mégsem teszem.) A barátságelvesztős fájdalom gyomortájékon érződik, feszítő, rágcsáló és szurkálós típusú. Néha mérgességbe fordul, hogy aztán szomorúságba mártsa az érzékeket.

A kosaras lányokkal 12 éve heti többször együtt vagyunk, s most lett más, pár hét alatt. olyat képzelj el, mintha a tesóddal egy idő után már nem mernél felhőtlen lenni, ha úgy éreznéd viselkednek kell, előtte is. Én szeretném, ha olyan lenne, mint régen. De sajnos nem olyan.

Vagy felnőttünk?
Vagy megváltoztunk?

Vagy mi van???

Zsebünkben a rénszarvasrepülőjegy.
Nem tudom érzékletesen leírni, de most mosolygok mint egy idióta.

Ezt a levelet kaptam: 'A hosszú (és gyakran befestett) kisujjköröm, az a kóknél (cokenail)...
Kiskanálként használják egy csipetnyi kokain felszippantására...

Hogy ez eddig nem jutott eszembe???

Indulok a repülőjegybefizető helyre, hogy meglátogathassuk a rénszarvasokat és a Télapót.


Karcsi az intenzíven, alig várja, hogy újra motorra ülhessen, az orvosok pedig tanakodnak az újabb műtétekről. Erős fiú, erős fiú.

A férfiak hosszú kisujjkörmére vonatkozóan azokat az információkat kaptam, hogy vagy gitároznak, vagy orrot túrnak, valaki szerint meleg szimbólum, amit azért kétlek, úgyhogy ezirányban még nyomozok, Nefritbébi szerint szerelőknek való praktikus alkalmatosság, vagyis finom műszerek kézzel történő babrálásához elengedhetetlen. K. haver szerint meg a gyufásskatulyányi pecsétgyûrûvel és a "szeretlek rozi" tetoválással hozható egy szintre.

Na valaki most már tegyen igazságot!!

VIVA MALÉV!!

Furcsa, hogy az unokatesómmal mindig ikreknek néztek minket, annak ellenére, hogy neki fekete haja meg szeme van, én meg szőke vagyok. Problémás gyerek, mindig ezt mondták róla, ezért néha az anyukája hetekre átköltöztette hozzánk. Mellettem feküdt egy nyugágyon, pusmogtunk egy csomót, vihorásztunk, pedig már akkor is teljesen más érdekelt mindkettőnket. Állandóan szerelt és csak a biciklik és motorok foglalkoztatták.


"Nézzék, hogy összetörte az új dzsipemet." - ezt mondta ma hajnalban a rendőröknek a kíméletlen állat, miután elgázolta a szabályosan közlekedő unokaöcsémet.
Hatig tartott az operáció, két és fél órán keresztül.

Amikor a másik unokaöcsém reggel a telefonban sorolta a sérüléseket, az jutott eszembe, hogy az egyik legkorábbi emlékem Karcsihoz kötődik. Talán egy-két évesen ültünk a telken egymás mellett, pancsoltunk egy lavorméretű halványkék kádban, nála zöld, négyszögletes homokozólapát volt, nálam meg sárga. Elkértem, mert az jobban tetszett. És Ő gondolkodás nélkül odaadta.

Félek.

Valaki világosítson már fel, hogy egyes férfiak miért növesztik iszonyú hosszúra a kisujjukon a körmöt?

Néha este kipingálják és ezzel élik ki látens feminitásukat?
Újféle státuszszimbólum?
Önvédelmi fegyver?
Orrtúró karom?
Nem értem.

Azt álmodtam, hogy Kertész Imre a fizikatanárom a szociológián.
És annyira kézenfekvőnek tűnt.

Ja, csak még annyi, hogy a Tilosos fasziközönség (sokkal több férfi hallgatja, mint nő) egyáltalán nem értékeli, ha recepteket olvas fel nekik az ember. Még felháborodott sms-eket is küldözgettek.
Tudjátok mit gondolok erről?

Hogy jövő héten újra receptkétperc.
Ráadásul a negatív vélemény is hasznos. (Holnap újra közhelykétperc.)

Szupernap.
Önkényeztetés a Lukácsban, finom, saját készítésű kaják, szőke szempilla, egész jó adás, szabadnap, pihenés, jó könyv, hosszú alvás.


Rendben vagyok?

Olyan kérdések járnak a fejemben, hogy:
1) Beru néni és Oven bácsi VAGY Beru bácsi és Oven néni?
2) Gerisson bácsi és Kalap úr VAGY Gerisson úr és Kalap bácsi?
3) Mit csinálnék, ha lenne úgy egy napom, mint a BoldogSzülinapot!-os srácnak?
4) Miért nem lettem inkább színésznő vagy kéményseprő vagy régész vagy óvónéni, ahogy eredetileg terveztem?

Az efféle gondolatokkal próbálom elterelni a figyelmemet arról, hogy rohadt éhes vagyok.


Welcome back Nefrit és G.!!!

Robogóval mentem a dolgozóba és kicsit sem féltem, csak egész kicsit.

Egy cikkhez interjút készítettem anyuval és olyan dolgokat írtam vele kapcsolatban, hogy ' A Dr. H. K. vezette kutatásban' és hogy 'magyarázta a bioetikus', nem pedig azt, hogy figyuzzátok, okosmami milyen fontos dolgokat csinál!

Meghallgattam Eszterházy Péter matematikus előadását a szavakról. Sokáig tapsoltam, sokat nevettem és mélyen elgondolkoztam. Mire is jó magyarnak lenni? - tette fel a kérdést, amikor műveinek fordíthatóságáról kérdezte egy magyarszakos tarisznyás. Hát Weöres miatt. Mert őt soha senki nem fogja megérteni, aki nem magyar.

Tojáséj.

Kaptam egy tüllszatyrot, amiben rózsafejek vannak, a vízbe kell tenni, hogy kellemes rózsaillatút fürödjön az ember. Azért adták, hogy mondjak róla véleményt, érdemes-e szóróajándéknak.
Viszont elfelejtkeztem róla és fonnyadék rohadvány lett belőle az asztalomon, egy héttel azután, hogy hazahoztam, a Csepeli-Örkény féle Gyűlölet és politika című kötet alatt leltem rá.

Tulajdonképpen hőstettet hajtottam végre, mert alapvetően undorítónak találom, hogy gyönyörűséges rózsák fejét abból a célból levágják, hogy sznob picsák segge benne ázzon, pláne, ha már egy hete rohad egy dög nagy könyv alatt. De lelkiismeretes vagyok, gondoltam ha már megígértem, miért ne, és picit azt is reméltem én is ilyen leszek:

Bizalmatlanul beleszórtam a kádba, és kintről szemléltem ahogy a fonnyadványos rózsafejek haláltusát vívnak az örvényben. Beledugtam a lábam, de nem mertem beleülni, mert a hullámok miatt a virágok megindultak, s nyálkás, rohadt szörnyként rám tapadva nyalogatni kezdtek.
Nem volt se rózsaszag, nem lettem amerikai szépség se, de még magyar se, csak egy fázós, libabőrös csupasz hülye, aki szerencsétlen halott virágokat fojt vízbe.

Idegesítő a család.

L. pedig okosokosokosokosokosokosokos.

Behunyom a szemem és látom, a nagy lila, túrós-paradicsomos padlizsán a hasamban törökülésbe görnyedt. Erős vádlija van és izmos lábfeje, amit arra használ, hogy jó nagyokat rúgjon a gyomromba.
Akarja, hogy érezzem: mindenhol ott van.

Ráadásul Mák Attila -- nem biztos, hogy az a Mák Attila -- így fest:

A képaláírás, ahol B. találta: Kasza Éva és Mák Attila fellépése. Érdemes ezen az oldalon a többi képet is megnézni!

Nem. Ez nem jó. Pedig tegnap olyan vicces nap volt.
Ma pedig sok rossz dolog történik.

Hangosan, tisztelettudóan köszöntem.
Szia Turull.

Ő halkan, megfontolt hangon válaszolt.
Fordulj vissza.
Tudom ki az első szerelmed. Tudom ki Mák Attila a tizenharmadik kerületi totyogóbölcsiből. Tudom, hogy Te nem emlékszel rá, s tudom, bár szüleid említették e kapcsolatot, de nem tudsz róla többet, csak azt -- s óóó milyen fontos -- ő volt az első szerelmed.
23 év telt el mióta utoljára találkoztatok, amikor összevesztetek egy kék-fekete építőkockán. Szájatok sarkában éppen megszáradt az ebédről visszamaradt sütőtökpüré.
Nem lettél kíváncsi mi történt azóta Mák Attilával?
Így akarsz eltávozni az élők sorából?
Nem teheted.

Így zajlott a tegnapi napom a Szabadság hídon.
Segítsetek megkeresni Mák Attilát!!!

NEM NEM NEM!!!!
Ez nem lehet igaz.


Ne hazudj Goren, az nem lehet, hogy nem ÉN kápráztattam el kollégádat! Rágalom. Biztos rosszul emlékszik. Vagy Te emlékszel rosszul. Vagy Bassz barátunk nem érti. Nem lehet, hogy nem rólam volt szó.
A héten megtudtam, hogy emóció domina vagyok, úgyhogy én AKAROK SZÍVET RABOLNI.

Ám mivel most egy virág tört össze bennem, megyek a turullra.

Első edzés. Légmell. Akarni Galád oxigén.


A barátnők köcsögözését kisollóval körbenyírom és kivágom a világból.
Ott kéne lenni, ahol folyik a Duna és vizsla van az ágy mellett és sokat kell gyalogolni a közérthez.

Boldog szülinapot K.!

Boldog szülinapot MamaC!!!

Boldog szülinapot L.!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Pilinszky: Itt és most.

Holnaptól új nap. Változás és várakozás, hogy jobb legyek. Hogy uralkodjak az érzéseimen. Hogy fejbe vágjam magam egy rohadék nagy baseball ütővel, amikor elkezdem. Nehéz, ha az embernek egy nap kétszer is megmondják: elviselhetetlen.
N e m a k a r o k i l y e n l e n n i.
Szeretetreméltó akarok inkább.

j
u
j
u
j
u
j.

Figyuzzatok, nem értem miért olyan nagy szám, hogy Madonna megcsókolózta Britneykét.
Amúgy elég jóban vagyunk Brit-tel, a múltkori levelében küldött egy képet, s pironkodva magyarázta miért volt oly rövidke a csók.
Értitek már?