Furcsa, hogy az unokatesómmal mindig ikreknek néztek minket, annak ellenére, hogy neki fekete haja meg szeme van, én meg szőke vagyok. Problémás gyerek, mindig ezt mondták róla, ezért néha az anyukája hetekre átköltöztette hozzánk. Mellettem feküdt egy nyugágyon, pusmogtunk egy csomót, vihorásztunk, pedig már akkor is teljesen más érdekelt mindkettőnket. Állandóan szerelt és csak a biciklik és motorok foglalkoztatták.


"Nézzék, hogy összetörte az új dzsipemet." - ezt mondta ma hajnalban a rendőröknek a kíméletlen állat, miután elgázolta a szabályosan közlekedő unokaöcsémet.
Hatig tartott az operáció, két és fél órán keresztül.

Amikor a másik unokaöcsém reggel a telefonban sorolta a sérüléseket, az jutott eszembe, hogy az egyik legkorábbi emlékem Karcsihoz kötődik. Talán egy-két évesen ültünk a telken egymás mellett, pancsoltunk egy lavorméretű halványkék kádban, nála zöld, négyszögletes homokozólapát volt, nálam meg sárga. Elkértem, mert az jobban tetszett. És Ő gondolkodás nélkül odaadta.

Félek.