A tegnapi nap leltára:

3 db kosármeccs, ebből 2 erős csapat ellen győzelem, 1 gyenge, öreg, lassú csapat ellen szívás (jaj, L., ha nem lépsz le, azt is megnyerjük!! és jaj, Goren, miért pont ezt láttad?! és iiiigeeeen Basszka, ez is sport!!!)

1 db napszúrás

1 db unikornis szarv a homlokom közepén

1 db Romák a médiában kerekasztalbeszélgetés

Kicsit kifejtem a szarv részt, mert elég viccesen nézek ki miatta. A pukli szerintem tök vagány, nem is akartam jegelni, hogy dicsekedhessem vele, de tegnapról mára sötét folttá vált, mintha a fejemet elfelejtettem volna megmosni, vagy mintha egy olyan dalmata lennék, akinek csak egy pettye van. Amikor maga az aktus megtörtént, vagyis a százkilencvencentis néni úgy döntött a fejem a legalkalmasabb hely, hogy megtámaszkodjon, akkor összecsuklottam és picit sírtam meg röhögtem, mert olyan volt, mint amikor nagyon berúgik az ember és kótyagos. Mindenesetre szépen gyúgyul, a mostani koszfolt állagú léte hamar elmúlik és csak a fájdalom marad.

P. felhívta a figyelmemet, hogy a neten talált egy zenekart, akik igen ritka vezetéknevemmel azonos néven nyomulnak és fel is vette egy cd-re. Összeült a család, Apu a főhelyen (végülis ő hozta a nevet) körbeültük a gépet, hogy meghallgassuk himnuszunkat.
Azonban véletlenül sem egy titkos gyöngyszemre, hanem nyekergő szánalmas gépzenére bukkantunk.
Apu joviálisan bólogatott, miközben elemző hangvétellel közölte: Úgy hallom a biciklicsengő igen hangsúlyos zenei motívum náluk.

Most várjuk a családot, remélem sok ajándokot hoznak nekem.
Meg tortát.
Nyami.