rég nem írtam egy nap két posztot, de észrevettem két rendkívül fontos dolgot, ami posztot kíván. a büdöskék színe más lett. a kertészeti vásáron áprilisban vagy mikor, direkt három tő mélynarancssárgát és két tő világosnarancssárgát vettem. mostanra mindegyik világos, sőt, inkább napsárga. nem értem. nem fér a fejembe.

a másik, hogy kedden volt három éves a blogom. és kedden a sarkkertben voltam, csakúgy, mint három éve június 27-én. emiatt szülinapi új dizájn akarok.
AKAROK.
AKAROK. AKAROK. AKAROK.
(hiszek az agresszióban, ha sokszor üvöltöm, hátha egyszer csak lesz.)

zzzzzzzzgrggrrgrgrgzrgzzzzzzzrgrgrgtgzzzzzzzz
ne, még ne.
zzzgrgrgrgrgrgzzzzzzzzrgzrgzrzrrzzz
nem hiszem el. fél hat van, könyörgöm, még ne.
zzzzzzzzgggrrrrrrrrrrrrrzzzzzzzzzzzzzz

az ébresztő bogár a hálószoba ablakba, a redőny és a keret közé költözött. minden áldott nap fél hat és hat között kezdi a zizegést, egészen addig, amíg valaki oda nem megy, és kicsit meg nem rángatja az ablakot.
de ha valaki képes felállni, és ablakot rángatni, az azt jelenti, nem alszik, vagyis az ébresztő bogár küldetése sikeres.

p szerint a bogárnak mi vagyunk a valóságsó, és reggel ilyenkorra unja meg, hogy alszunk. szeretné már látni a következő fejezetet.

a sarkkert felé beülök abba a kocsiba a dave gahan elkezdi a personal jesust, a fejembe zúg kintről a mocsadék forró levegő, valami hihetetlen sok ember mászkál az utcán, európai város ez. minden stimmel, minden pontos.
rájövök, hogy valójában ötödikes vagyok, a faváras jáccón ülök a lakótelep pongrácztelephez közeli végén, tetőtől talpig fekete a ruhám, tarajos a hajam, énekelek valamit, ami hasonló halandzsa, de valójában nem értem a szöveget, mert úgyis csak az a lényeg, hogy azt gondolom, mennyire vagány vagyok.

Your own personal jesus
Someone to hear your prayers
Someone who cares
Your own personal jesus
Someone to hear your prayers
Someone whos there

pirkad, és már három órája van ebben a világban egy új ember, három kiló és ötvennégy centi (egyelőre) és a legeslegszebb. nagynénielfogultság nélkül írom na.

és azért jó sok volt ma az input.

reggel a marseille-i pályaudvar felé, nyakamban a hatalmas zsákommal megfogalmaztam az sms-t a testvérem hasában lakó kisbabának, "köszönöm, hogy eddig vártál, ma már jöhetsz", aztán nizzában még elégedetten csobbantam egyet az azúrban.
aztán a riviéráról ferihegyre, ferihegyről kórházba, mert anyu ír, hogy szülünk.
pár óra és nagynéni leszek.

ez mar tul jo, hogy akkor csak azt kell donteni, hogy feketekagylo (kiloja ket euro) vagy kikotoben frissen kifogott hal legyen a kaja. jaj, akkor most melyik piacon vegyem a mit, ezustpapucs, oriasfagyi, es itt ez a nagyonnagy tenger.
tizmeteres, tizezerkilos aranyszinu szuzmariakisjezus ov ott a hegy tetejen.
mentatea a bogreben, vigyorgas belul.

büszke vagyok, hogy ennyire bátor felnőtt lettem, kalandosra szerveztem az utazást, ugyanis életemben először nem viszek zárt cipőt. pedig jócskán belém lett nevelve, hogy zárt cipő az kell. és hogy mi vitt a szélsőségesen bátor tettre?

a legrosszabb idő 30 fok, amit az előrejelzés mutat.

megirigyeltem és megcsináltam a milyen fajta kurva vagy tesztet, amin pirike totál kurva lett. a kérdések között szerepelt, hogy dolgoznék-e a kormánynak, fél-e tőlem a pasim, szeretem-e az ostort bőrruhával, rendszeresen szőrtelenítem-e a lábam, összekevertek-e valaha egy fiúval (amúgy igen, kb 12 éves koromig piszkos térdű, rövidhajú fiú voltam), öltöztem-e valaha sátánnak vagy démonnak (egyszer voltam démonrénszarvas egy mikulásünnepségen, az ér?), nagy-e a cicim, a szerénység-e a legjobb irányadó (NEM) és hogy amikor énekelek az erődben, összegyűlnek-e az apró élőlények a lábam alatt.

és erre mi lett az eredmény?

You are not a bitch! Why did you even take this test? Everyone around you likes you. Unless you're one of those extremley happy people all the time. Then you're just annoying. You are sure to attract good things where ever you go. You should consider a job in social work. Perhaps a kindergarden teacher.

pedig őszintén reméltem, hogy ennél azért kurvább vagyok.

ma elmegyek és szerzek még egy diplomát, aztán a gyors államvizsga után elviszem a varrónőhöz a nadrágot, amit nagyon szeretek, csak múlt héten az állatkertben fennakadt a jegesmedvék ketrecén, és seggmagasságban van rajta egy luk.

hogy hogy került a seggem a jegesmedvék ketrecéhez?

híres emberekkel találkozóztam a napokban, köztük volt a vágási feri, meg az esterházy peti. a vágási ferit most nemcsák károlynak hívják, egy asztalnál ültünk, talán még a könyökünk is összeért egy pillanatra. a vágási feri kockás inget hord, bőrmellénnyel és erőteljes a kézfogása. éppen úgy nevet, mint abban az epizódban, amiben a tördelői állás után hórukkemberként melózik és a főnöknője bepróbálkozik, de nem adja magát, mert szerető férj és újdonsült apa. vágási feri nekem sokat jelent, megtiszteltetés volt, hogy összeért a könyökünk és beszélgettünk vagy negyedórát.

az esterházyval nem volt ennyire bizalmas, a könyvhetes dedikálás keretein belül mégse ugorhattam oda a könyökömmel, hogy dörzsizzek egy kicsit, úgyhogy csak beszéltünk, legalább vagy négy mondatot. emlékezett apura, mondta, hogy mindig ő segített neki a zh-n, és a focis könyvbe a sok szeretettel meg a saját neve mellé azt is odaírta neki, hogy 'kiugrott matematikus'.

"azt hiszed mondtam volna, hogy járjunk, ha nem akarom?" - cérnavékony hang, közvetlenül mellőlem, az 59-es buszon. oldalra nézek, mintha a megállót keresném, látom, hogy a hangja ellenére fiú. lányos arc, értelmes, nagy szem, 11-12 éves lehet. éppen egy fejjel kisebb, mint a lány, akihez beszél.
"jó lenne tudnom azért, hogy akkor az eszterbe vagy esve, vagy nem, azért van hozzá közöm" - felel a lány. vékony, sötétbarna haj, finom vonások.
"nincs közöd ahhoz, ki tetszik az osztályból" - feszült csend. már nem tudom mit találjak ki, hogy nézzem őket, megőrülök, ha nem figyelhetek, bele akarok bambulni az arcukba, ráadásul mindjárt itt a megállóm, jaj.
"itt kell leszállnod" - sziszeg a lány.
"áá, elkísérlek" - hatásszünet után felel a fiú.
na ezt most mindenképpen meg kell néznem, reakciódzsánki vagyok. hátrafordulok, és a táskám szíját igazgatom, mintha vágna, vagy hasonló. megéri, mert látom, ahogy a lány arca abba a leplezett izgatott mosolyba rendeződik.

mondom én mindig. szenvedély nélkül nincs élet.