Persze, hát persze, hogy Pink Lady voltam a szalagavatón. De nem ám az a nyuszi Sandy, hanem a Rizzo (akiről a filmben kiderül, hogy kovász van a cipójában).
Az enyémben nem volt, ezért vigyorogva roptam a mellettem álló kajla T-brid-del arra az autós számra.
felnőttnek, érettnek és boldognak éreztem magam.

Annyira büszke vagyok G.-ra.

Most hirtelen az is beugrott, hogy egy adott pillanatban törzsi táncot lejtettünk Mamacashék illatozó vacsorája felett, amikor senki nem nézett oda és kiabáltuk, hogy Nem vagyunk éhesek, nem vagyunk éhesek!

Nefritkével pontosan olyanok voltunk mint a Bévis és a Bátthed. Először garázdálkodtunk Ari blogján a kommentek között, aztán betakaróztunk mamacashnagyszobában egy hálózsákkal és hasnevettünk. Azt úgy kell, hogy elkezded mondani hogy höhöhöhö és egy idő után már valódi sátáni kacajjá válik. Nefrit szerint ha háton csinálja az ember, akkor még inkább.

Mamacash hatalmasakat nevetve dolgozott a kis szobában, ezzel párhuzamosan vacsit késztett és megengedte, hogy kettévágjam a csirkét. Rendszereztem alsó és felsőcombok szerint, hogy segítsek. K. hatalmasakat nevetett Bévis és Bátthed ténykedésein mi meg hatalmasakat nevettünk a barátokköztön (Fuss Imi, fuss!!) és egymáson.

Igazi tűz lobogott annak a tizenkétévesforma fiúnak a szemében a trolin, aki azt mondta a kis társainak: "Láttátok a Katalin bírónőt? Abban egy iskolás fejbevágta egy reszelővel az osztályfőnökét és semmit nem kapott."

Ott, csak elbújtatva, de ott. jajdejójajdejó.

Belógtunk a Zsófival az egyetemi tanárklotyóba. Rendszerint körültekintően zárják, de most a néni, aki bent kakilt, elfelejtette magára kulcsolni az ötvécés helyiséget. Mi megörültünk, hogy végre magukénak érezhetjük a wcpapíros megoldást és amikor már mindketten bent voltunk a vécén, a kakilós néni, aki talán skandinavisztika tanár lehetett, mert az a tanszék volt közel, bár az is lehet, hogy az összehasonlító irodalomelméletről érkezett, elkezdett beüvölteni, hozzánk, hogy azonnal menjünk ki, mert ez a zárt tanári vécé.

Én meg visszaüvöltöttem, hogy nem kakiljuk össze a tiszta vécéjét és hogy mit gondol egy egyetemista hogy szarik.

Utána meg jóóól elgondolkoztam az idegállapotomról.
Utána meg inkább úgy döntöttem röhögök nagyon, mert ez igazán vicces. Abból a jóféle primitív fajtából való vicces módon.
Amit annyira szeretek.

Amikor kicsik voltunk és a nővéremmel pancsoltunk a fürdőkádban, az anyu azzal szórakoztatott bennünket, hogy változatos hülye pofákat vágva, a gardróbból előrángatott változatosan béna cuccokban elhaladt az ajtó előtt és mi annyira vinnyogtunk a röhögéstől, hogy néha el is merültünk a vízben. Mert nem bírtuk tartani a testünket.
A fürdőkádban ültünk rendszerint akkor is, amikor jött a Télapó. Azt lehetett hallani, hogy erősen dörömböl a bejárati ajtón, anyu kinyitja és a Télapó nagyon mély hangon érdeklődik magaviseletünk felől. Amikor már sejtettük, hogy tulajdonképpen az apuról van szó, akkor is mindig kiüvöltöttünk, hogy jók vagyunk és aranyos kislányok, s leginkább: ide a csokit.

Az is jó volt, hogy a fürdés előtt volt egy rituálénk, körbe körbe rohantunk nagyon gyorsan a gyerekszobában és rikoltva énekeltük a fürgerókalábak kezdetű dalt. Mindezt annak ellenére, hogy a nővéremnek a Kénis volt a legnagyobb ellensége. A Kénis a fürgerókalábakból a gonosz, mert ahelyett, hogy:

"Felragyog az ég is,
Felkiáltok én is..."

"Felragyog az ég is,
Felkiált a KÉNIS"-t értett.

Nem akartam ilyen pánleszbikus posztot nyomni. Ugye más lánytestvéreket is egy ideig együtt fürdetnek?

VattaC rádöbbentett, lehet, hogy nem kellett volna ilyen kíméletlenül fogalmaznom, mint tegnap este, úgyhogy finomítok:

a siránkozás butaság.
a siránkozás ellen tenni okosság.

Sohasohasohasohasoha többet nem követem el azt a hibát, hogy a rossz hangulatomat három szingli, frissenszakított csaj társaságában próbálom enyhíteni.
SOHA!

Csodálatos, csodálatos, csodálatos ahogy L. rajzol!
Fülig szaladt a szám, amikor kinyitottam a levelet.

Itt vagyok én:



KöszönömKöszönömKöszönömKöszönömKöszönömKöszönömKöszönöm!!!
Vakond Úr igazi HŐS!

csakazértse világvége.

Eleve nem nagyon értem hogy kerültem a GyörgyPéter könyvbemutatójára, de vegyük úgy, hogy ez is annak az áldott jó szívemnek köszönhető. Na de hogy hogy került a barátokköztből Mónika a férjével ugyanoda, az már annak a biztos jele, hogy újabban hiba van a Mátrixban.

A Szódában nagyon jó volt, nagyon jó volt, nagyon jó volt, bár egy idő után a Goren azt mondta, ha ezt ilyen gyakran és kényszeresen ismételgetem, akkor lehet, hogy annyira nem is jó.
Kicsit jobban szétüttöttem magam, mint azt bárkinek a gyomra még beveszi.
Főleg az enyém.

Megkaptam a Szofitól az ajándékot, amit nem szabad elárulnom, pedig nagyon szuper, mert a Nefritke is olyat kap de csak holnap. És a meglepetés az fontos.

A mindenpercbenlegyendolgom erőfeszítés következményeként állandóan fáradt vagyok és ezért olykor a betervezett dologra sincs erőm. Pedig a BE POZITÍV (mármint nem a HIV) verseny lelkes résztvevője vagyok.

Basszkának boldog szülinapot!

Megint megittam a levét, hogy fiatalabbnak nézek ki. Komoly témában komoly csávóval interjúztam, aki láthatóan totál zavarban volt, hogy mit keres egy középiskolás az irodájában. Totál hülyének nézett vagy totál flegma nagyképű köcsög volt vagy nekem totál szar az önértékelésem és eleve ráparázom erre a kölyökpofa dologra.

Kényeztetem magam. Nagy reggelit ettem nagyon szép helyen. Azóta is tele vagyok.

Hiába eszem a nyúlkaját ebédre, ha aztán benyakalok egy jó nagy csokikát, ugye? Azért írtam tegnap, hogy smafu, mert azzal tudtam leginkább jellemezni a kedvemet. Amikor FabianCortez munkaügyben felhívott, akkor úgy mutatkoztam be Galád (persze itt az igazi vezetéknevem állt) Smafu. Nem tudom melyikünket minősít jobban, hogy nem is figyelt fel rá.

Holnap reggel a Tilos Rádióban Tóta Worluk a vendég. Már nagyon várom.

Ja, és kurvaanyját annak, aki a Nefritkét elküldte a kurvaanyjába.

smafu.

Szuperhős Vakond Úr megszületett. Kurvajó a rajz és tudom, hogy szuper lesz!

A családom felfedezte a lufizást.
Az unokaöcsém levágott egy szép nagy lufit a nagybácsi 50. születésnapján, felszippantotta és rázendített csipetcsapatosan. A család meg teljesen bezsongott, körbevették és nyúzni kezdték, hogy mégmég. A nagymamám, nagymamai aprólékossággal segített a lufik kinyitásában, óvatosan, vigyázva 'Nehogy kijöjjön belőle a hélium, Kicsim!' körömollójával levágta a lufi nyakát, közben el is szorította legfölül, majd átadta a unokának és mind jó nagyot nevettünk. Az apukám még a hangterjedés sebessége és a héliumgáz közötti összefüggés fizikáját is megosztotta a népes hallgatósággal.
És még rántotthús is volt.

A mai nap szavai:
nevetőroham, szusiebéd, monitorcipelés, levélzárás, sírógörcs, álom, tea, ébredés, hideg, labda, frenetikus nyereményCD.

ennél a résznél sírtam picit, de beláttam, hogy tényleg ez a trend van:

Szerkeszteni kéne egy olyan csajszi gépet,
ami szabadidejében Barbibabát éget.
...
De a legfontosabb az, hogy úgy fessük a képet,
hogy hiányozzon belőle a rózsaszín lélek.

A nefriti versenyen megkaptam a Zsebibaba különdíjat. Ezek szerint kicsi vagyok és rózsaszín. Lehetnék persze mélykék és titokzatos is. Minden ember leírható színekkel. Attól függően milyen a külseje, kisugárzása és milyen érzésekkel viseltetem iránta.

Ma belenéztem a tükörbe és láttam, hogy fekete vagyok. narancssárga, rózsaszín és dinnyeszín foltokkal.

Nagyon szeretnék aludni. Legalább hétóráig. Még egy félhétben is kiegyeznék.
Na de ez a háromnegyed hat..

A Nefritféle ál-szociolingvisztika teszten extrém nőként is faszi lettem.
Biztos mert sokat írtam, hogy 'I' meg hogy 'me'.


(senki nem titkolhatja el, mert rátalálok.)

Úristen, meghalt a kolóniális egér, a Győző.
nem igaz.
ez nem lehet.

cenzúrázva.

megint galadreal gyilkolászó hangulatban.
megint endorfin hajkurászó állapotban.

Katus felvetette hogy a who is who mintájára létre kellene hozni a who fuck who-t. csodás kis szociometria alakulna ki és akkor mindenki tudná, hogy ki a fasztestvére és ki a pinanővére.
megfontolandó.

Gyertek a kultiba fontosbulira!

L. szerint csak abban az esetben lehet ezt az egészet megérteni, ha elfogadjuk azt az alaptézist, miszerint a Wachowski-k fő célja az első filmet övező kultusz ledöntése volt.

Amúgy az tetszett, amikor Smith ügynök azt mondta Mr. Anderson-nak, hogy zselészerű tehénszeme van.

Tragédia. Egyszerűen tragédia.

Sikeres Interjúalany visszaolvasta amit mondott, amit írtam. és összetört. telefonálgatott és kérdezte, én tényleg ilyen ember vagyok? ha ezt meglátják, tuti, hogy sugárban hánynak tőlem a faszik. Igazából cicamica vagyok. - mondta.
Egyesek szerint hullarabló.
Mások szerint roncs.

Szerintem meg szép a kabátja.

Na rohanok a Gy-vel a Lukácsba. Gőz. Az kell.

Üres. Nincs benne semmi.
Lufi.
Nem, nem is lufi, pattogatott kukorica.
Esetleg konnektor? Talán kolbász?
Lehet, hogy légypapír?

Vagy egy pók?
Térdkalács lenne?

Bazmeg most látom, hogy ez a fejem.

Hétvége óta megváltozott a prespektíva. Furcsa. Nagyon furcsa.
A napom abból áll, hogy dolgozom vagy sulizom aztán sport és aztán aluszika.
Semmi több.

Semmi más.

Az Anyukám, aki fogyózik, tegnap elment mellettem és azt mondta, hogy mustármártásos párolt marhahús-szelet illatom van.

Most vagy neki kell sürgősen abbahagyni a diétát, vagy nekem kell sürgősen egy új parfüm.

Á, hát Razzia cikke miatt vagytok ennyien.
Juj de jó! benne vagyok az újságban.

A dolgozóban lakik egy egér, a Győző, mostmár terráriuma is van, meg egy mély alagútja, ami igazából egy cigisdoboz és nagyokat ugrik, hátraszaltót és aranyos puha hasa van. És nem ugrik fel senki sikoltozva az asztalra, mert a Győző nem olyan.
Ja, és a Győző persze lány.

A hétvégém vízszintes testhelyzetben zajlott. persze nem úúúgy, ahogy a legtöbben gondolják, csak éppen nem keltem fel, mert álmos voltam és egyedül szundikáltam negyvennyolc órácskát.