A családom felfedezte a lufizást.
Az unokaöcsém levágott egy szép nagy lufit a nagybácsi 50. születésnapján, felszippantotta és rázendített csipetcsapatosan. A család meg teljesen bezsongott, körbevették és nyúzni kezdték, hogy mégmég. A nagymamám, nagymamai aprólékossággal segített a lufik kinyitásában, óvatosan, vigyázva 'Nehogy kijöjjön belőle a hélium, Kicsim!' körömollójával levágta a lufi nyakát, közben el is szorította legfölül, majd átadta a unokának és mind jó nagyot nevettünk. Az apukám még a hangterjedés sebessége és a héliumgáz közötti összefüggés fizikáját is megosztotta a népes hallgatósággal.
És még rántotthús is volt.