mindenki valakinek ír. én is. elképzelem ki olvashatja a betüket, kicsit megcsócsálom, legtöbbször visszatérek, és szerkesztek, pontosítok rajta, saját maga miatt ilyet tuti nem csinál az ember. ezzel együtt mindig fura, amikor kiderül, hogy tényleg el is olvassák. hát címzem akkor, egyenesen.

mert meglátogattam Naimot a szent istván parkban, azt meséli már kétkerekűvel megy. és tetszik neki a motorom is, bár egy kicsit nagyobb mint ahogy Emma műanyagrobogójához viszonyítva képzelte. és aztán azt meséli az O., hogy olvassa a blogot, összerakta, hogy én vagyok aki írja, marokkó után, amikor mindkettőnknek hennakeze volt.

kiírom nektek a fotókat mostmár, és legközelebb leviszem a parkba.