a néni a metrón velem szemben a nagy szatyrokkal szemet vetett az obi katalógusra, amit unalmamban lapozgattam. csak nézte meredten, és nem merte elkérni. leraktam magam mellé az ülésre, ahogy Londonban szokás, de nem vette el. mindenkinek azt mondta, hogy volánbusz pályaudvar, volánbusz pályaudvar, de senki nem figyelt rá, mert a néni nem nézett ki teljesen komplettnek. egy műrókaszőr sálat viselő nő kezének még utána is kapott, de az hatékonyan kirántotta. kérdeztem, segíthetek-e, mondta, hogy a volánbusz pályaudvart keresi, beszéltem neki a népligetiről, meg az árpád hídiról, amiket addigra már elhagytunk, és ő fogak nélkül kiabálni kezdett velem, hogy a múltkor is valakit, aki a népligeti volánbusz pályaudvart említette neki, elvitték a rendőrök, a népligeti ugyanis hatóságilag be van zárva. az újpest városközpontnál szállt le a nagy szatyraival együtt, biztos lépésekkel indult az egyik kijárat irányába, és ahogy a szerelvény, amiben ültem, kirohant az állomásról még jól láttam, hogy nagy betűkkel a kijárat fölé van írva, hogy volánbusz pályaudvar. mindenre van magyarázat.