most ugrott elő a posztlondoner szindróma, fúj, nem tetszik. survival üzemmód be, részletek ilyenek:

1) Barbival, aki gyakran küszködik posztkülföldi szindromával megállapítjuk, hogy a probléma létezik, majd megállapodunk abban, ez nem a hüjepicsánaknincsjobbdolga-jellegű hisztéria, hanem kultursokkhoz hasonlatos, kínzó tudatállapot.
2) a türelemre szavazunk, valamint őrült bulizásra, utóbbinak hatékonyságáról nem tudjuk ész érvekkel meggyőzni magunkat, és a másikat sem.
3) a 'valami újat ide'-jellegű élmény hajszolását valljuk magunkénak: izgalmas feladatokat a munkában például.
4) ismételgessük gyakran, hogy az átmeneti külföldi tartózkodás _nem_ a valóság, hanem a valóság jóféle torzulása, eképp csökkenthetjük hamis ideálképek kergetését.
5) vásároljunk egy nem túl olcsó, új és szép ruhát.