eltűnt a barátnőm, szerda éjjel óta nincs nyom. úgy tűnt el, ahogy nem tűnik el senki. senki nem hagyja ott az ötéves gyerekét, az összes ruháját, pénzét, telefonját, bankkártyáját, kocsiját. max másokkal történik ilyen, úgy is csak egy bénább agatha christiben. most, hogy én is mások lettem, a krimi szánalmas és kibirhatatlan mellékszereplője, kezdek kicsit bekattani. semmi mást nem csinálok, mint a kosárcsapatom tagjaival lehetséges forgatókönyvekről beszélek, aztán mindre mondok egy ellenérvet is. lackó azt mondta, mindjárt megjelenik és majd röhögünk, milyen triviális a megoldás. örültem, hogy hazudik, hogy magának is.

megnyitottam egy word fájlt, mielőtt egyik este kimentünk az utcára, hogy keressük és kérdezősködjünk és ragasszuk a felhívásokat. abból a fájlból nyomtattam ki a rendőrségi szöveget, meg a fotókat, mert a csapatból nekem van színes nyomtatóm. és itt van ez a fájl kinyitva a gépemen és onnan néz az era, mosolyog. nem merem elmenteni, hogy ne legyen állandó, de nem is tudom bezárni a fájlt és nem tudom kikapcsolni sem a gépem. attól félek, ha becsukom, akkor lemondok róla.