vadjutkát várom kolbászos, tarjás lecsóebédre, hogy feltöltsem magyar koszttal, a török hegyek közt szegény lány nem evett elég húst. segít a készítésben, elegáns mozdulattal záptojást plottyant a lecsóba. ugrok felé, de a plottyantás folyamata már elindul, nem sikerül időben leállítani. mivel csak kicsit záp, szaga például nincs, színe mondjuk annál inkább, hamar döntünk: ez nem az a helyzet, amit némi elővigyázatos gyomorfertőtlenítéssel ne lehetne megúszni. megterítünk. a zápos lecsó előtt egy kiadós korty a 75 százalékos erdélyi szilvából (amire anyukám halálfejeket rajzolt, úgyhogy se a dán, se az amerikai barátaink nem mertek inni belőle), egy másik utána. az amúgy kifogástalan, zápos lecsó fogyasztásakor felidézzük 2005 januárját, amikor egy közös ebédhez két kiadós pohár, vastagon penészes almalevet kortyoltunk.