és akkor csenget valaki erősen és bátran, pedig csak reggel kilenc és sosem csenget olyankor senki erősen és bátran. az ajtó előtt viszont senkisem áll, elképzelésem szerint maximum a rabló vagy a láthatatlan ember. egészen körmönfont félelmeket gyártok a másodperc törtrésze alatt. aztán pár perc és lépések zaja és újra cseng, erősen és bátran. ekkor már áll is egy nagy valaki az ajtó előtt.

a kéményseprő az.
egyetlen földöntúli, vallásos hitem, az imádva szeretett szerencse szimbóluma.