három előtt fél órával néha felsikoltok, hogy hooool vaaaaan máááár a piiizzzzaaaa, de csak, hogy szórakoztassam a körülöttem ülőket, akik szórakozva azt mondják, még félóra. háromkor az izzadtan és remegve érkező pizzafutárt az aprócska konyhába kísérjük (körülötte húsz ember, keselyűként köröz), körbevesszük, résnyi menekülőútvonalat se hagyva. látszik a szemén, hogy érzi, baj lesz, levegője fogytán, nagyméretű kollégáim az ajtóban, kijárat neki itt nem terem, hiába. kinyitja a dobozokat, a tömegkoncentráció egyre nő, szenvtelen, éhes arccal préseljük a fal felé. egyikünk kést ránt, mások ollóval rohannak, kevésen múlik, hogy nem ragad bent örökre. egy váratlan pillanatban, felszabadult arccal slisszol a lépcsőház felé. a munkahelyemre csütörtökönként ingyenpizza érkezik, háromkor.